Üdvözöllek, Kedves Olvasó! Amikor a természetbarát sok – sok kirándulást tudhat maga mögött, otthonosan indul terepre. Arra gondol, látott már egyet, s mást és következő útjain sem lesz másképp. Van azonban olyan élőhely is, mely minden képzeletet felülír. Hogy melyik volt az, hát erről fog szólni a következő történet.

Valamikor május közepén egy szombati ebéd után az időjósok húsz fok körüli hőmérsékletet és szélcsendet ígértek. Na, ennek a fele sem tréfa! Holott számtalan remek program ígérkezett a környéken – egy korai ebédelés után – hipp-hopp, máris volán mögé ültünk és csak úgy faltuk a településeket. Mosonudvar, Jánossomorja, Andau, Tadten, Wallern, majd kattogott a kézifék.

A Lange Lacke ismerősen fogadott bennünket, nem egyszer jártunk már ezen a környéken. El is indult négyfős csapatunk, mohó kíváncsisággal. A bekötő út végén egy közepes termetű magasles fogadott, melyre „az volt kiírva”: Ide fel kell mászni! Hát legyen! Egy, még egy lépcsőfok, s lám már fent is vagyunk. A szemek egyből pásztázni kezdték a területet, majd két világos alakzatba ütköztek. Csak neeeeem?! Egy kb. 60 cm nagyságú, egy méternél nagyobb szárnyfesztávolságú tarka madár képe jelent meg a távcsőben. Tyűűű, a mindenit! Ez bütykös ásólúd!

Hát vele sem hoz össze gyakran bennünket a madarász szerencse! Rá is ragadt a tekintet, s egy szempillantás alatt beleforgatott egy spirálba, mely messze elragadott a megszokott világtól. Egyszer csak azt veszi észre az ember, hogy egy huncut kis varázslatnak a része. Mesébe kerül, hol csak úgy simán boldog lehet az ember. De mitől is? Hiszen csak egy távcsőbe kukkol, s annak örülünk, hogy ott egy madár. Ezért varázslat! Ezen a területen ugyanis nem rendes játékszabályok az érvényesek!

Az első magasles azonban mégiscsak az első. Gyerünk, nézzük hát a többit is. Elindultunk az óra járásával ellentétes irányba, szépen, lassan, olyan korzósan. Egyre jobban vettük át a táj hangulatát - nem volt nehéz. A tó eddig még nem látott mennyiségű vizet gyűjtött össze. Ahol a tavalyi túrán még focipályánál nagyobb szárazulat húzódott, most hullámocskák a táncot. Ez tetszett a tollas barátainknak is. Például a böjti récének, mely tőlünk jó pár méterre ringatózott.

A sekélyebb területeken rikoltozó bíbicekbe cikáztak. E varjúnál kisebb „alak” díszes tollruhát visel, s bizony a hangját is úgy meg lehet különböztetni a többi madártól, mint a rádió zenebonájában egy AC/DC számot.

A tökéletes kiránduló időben megjött a kedvünk egy kis gyalogláshoz, s ha már így alakult, kerüljük meg a tavat. Indult a láb, lódult a kéz, egészen a következő lesig, onnan átláttunk a szomszédos tóra, melyen például a kontinensünk legszínpompásabb kacsái, az üstökös récék pihiztek. A nagy farsangi bálos mulatságra hasonlító kavalkádba többen is jelentkeztek, az „oda figyelj” című mondatra ácsingózva. Közöttük volt a nyakigláb gólyatöcs. Aki még nem látta ezt a tollast, annak még van mit keresgélnie a világban. Egyszerűen csodaszép.

Akár csak az elegáns fekete fehér tollba bújt gulipán is, kit elsősorban a felfelé hajló csőréről ismerhetünk.

Ilyen sztárok között meneteltünk. Aki viszont erre téved, ne lepődjön meg, ha mosolygós, mi több, köszönős emberkékkel találja szembe magát. De hát ez a természetjárás következménye. Ebből adódhatott az is, hogy ismeretlen biciklis bácsival is elbeszélgettünk, ki valahol a sokadik x-en túl akkora életerővel rendelkezett, melyet sok huszonéves is megirigyelt volna. A fajok listája azonban még messze nem volt véges. Érkeztek az újabb és újabb különlegességek, mint például hoszúúúúúúúú csőrű nagygoda. Úgy látszott megszokta, hogy termetes lencsék merednek rá, viszonylag közelről szabadon nézegethettük a specialistát. Kanalas réce sem bújt el előlünk a nádasba, s nem bánta, ha pár képet készítünk róla.

Csak a Nap lett egyre szemérmesebb. Szépen lassan a horizont felé közeledve halványulni kezdett. Ezáltal meleg sugarait is szerényebben szórta, így a hő kiesést a központi fűtéssel kompenzáltuk. Emeltük a percenkénti lépésszámot, mellyel közeledett a túránk vége is.

Így kerültük meg a Lange Lackét, s zártuk az idei év eddigi legérdekesebb fajokban gazdag madármegfigyelő túráját.

Aki pedig esetleg azon gondolkodik, hogy a következő hétvégén a négy fal között maradjon vagy a természetbe induljon, csak bíztatni tudom, hogy látogasson ki erre a helyre. Holott egy hátránya vélhetően lesz, ha a fertőzugba látogat. Alig, hogy hazaért biztosan vágyódik majd vissza a madarak tavára, ahogyan mi is…

Nagy Kornél