Jelen idő

Most, miután áttekintettük a magunk mögött hagyott 13, 7 milliárd év történetét, joggal lehet kíváncsi a Kedves Olvasó, hogy mi értelme van ennek a tevékenységnek. Mennyivel lesz szebb a mai napunk a múlt ismeretének birtokában?

Úgy gondolom, a magunk mögött hagyott évmilliárdok megismerése után, tudjuk érteni a jelent. A megfigyelt jelenségekből tudjuk kialakítani fogalmunkat a máról. Lássuk hát, melyek is ezek!?

Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy nincs a világban egy olyan központi erő, mely saját véleménye és akarata szerint alakítja és változtatja a világot. Miből következtetek erre? Hubble már jó pár évtizeddel korábban megállította, hogy az égitestek távolodnak egymástól és a későbbi csillagászok kikutatták, hogy egyszer egy pontban voltak. Az űrkutatók rájöttek tehát, hogy valamikor réges-régen egy helyen létrejött a nagy bumm, melynek eredményeit ma is mérhetjük.

Mellesleg a nagy bummot már a katolikus egyház is elfogadta: II. János Pál pápa az alábbiakat mondta 1993-ban: - „Úgy tűnik a modern tudománynak sikerült megtalálni az elsődleges fiat lux (legyen világosság) pillanatát, amikor a semmiből az anyag mellett fény és sugárzás tengere tört elő, az elemek meghasadtak és kavarogtak, és galaxisok millióivá váltak…” Innentől kezdve nagyrészt megmagyarázható fizikai- és kémiai összefüggések folyamaként alakult ki a jelen.

Az elmúlt időszak ismeretéből nyert tudásunk alapján jelenthetjük ki, hogy az egész testem olyan kvarkokból, elektronokból, protonokból, atomokból áll össze, mint amiből a számítógép monitora vagy a billentyűzet. Hála őseimnek, az egysejtűeknek, a halaknak, a dinoszauruszoknak, az emlősöknek, az ő mutációik következtében a világban létező atomok úgy álltak össze, mely képessé tettek a fény érzékelésére, a hang hallására, valamint a gondolatok megfogalmazására. Ezeket a lehetőségeket mind korábbi őseimnek köszönhetjük. Az életem nem más, mint kémiai- és fizikai folyamatok összessége.

A katolikus egyház már az evolúcióval is megbékélt. 2009 februárjában G Rasavi bíboros Darwin Fajok eredete könyvének 150. évfordulóján az alábbiakat nyilatkozta:

„Habár a Vatikán korábban ellenséges volt a darwinizmussal szemben, soha nem vetette hivatalosan el… Az evolúció ötlete már Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás műveiben is fellelhető „Isten a semmiből ősanyagot teremtett, észcsírákat helyezett el benne, abból fejlődött ki a Világ” – Szent Ágoston

A katolikus egyházfő, II. János Pál 1996-ban az alábbiakat mondta:

„Új tudásunk elfogadja, hogy az evolúció elmélete több mint hipotézis. Valóban figyelemre méltó, ahogy a kutatók a tudomány különböző területein tett felfedezések hatására, fokozatosan elfogadták ezt az elméletet. A függetlenül végzett munka eredményeinek sem nem keresett, sem nem fabrikált konvergenciája önmagában is jelentős bizonyítéka az elméletnek.”

Ez az emberek számára kissé bizarrnak tűnik. Ebből ugyanis az következik, ha leáll a szívem és nem pumpálja tovább a vért, akkor vége és nincs tovább. Ez pedig egy szintre olvasztana a világ összes lényével és nem lennék különb náluk. Úgy gondolom, nem is vagyok az, csupán része vagyok a természetnek, melyet az eddig kialakult érzékszerveim alapján érzékelek és értékelek.

Ebből az következik, hogy nem is vagyok felvértezve világon túli képességekkel. Nem tudom megjósolni a jövőt se a csillagokból, sem kártyákból. Nem vagyok képes a mások által sem birtokolt lehetőségeket magam kedve szerint irányítani. Ilyen a szerencse. Ha pl. különböző rítusokat végzek, körbeugrálom a tüzet, akkor attól nem lesz szerencsésebb egy vadászatom.

Ilyen a jelen.

De, micsoda felelősség nyomja vállunkat! Micsoda óriási felmérhetetlen felelősség, hiszen most itt vagyunk ilyen képességek birtokában és van lehetőségünk, hogy érezzük a tavaszi virágok illatát, a tarka lepkék szépségét és az erdő nyugalmát. Mindemellett mi vagyunk azon kevés atomtömeg közül a Földön, kik öntudattal rendelkezünk és reakcióink nem kizárólag ösztönös cselekedetek! Ezen képességek tudatában óriási felelősségünk van magunkkal szemben, hogy mit kezdek ezzel a lehetőséggel és eséllyel?!

Mindenki másképp gondolja élete értelmét. Egyben azonban sokan megegyeznek, hogy a boldogság elérése első helyen szerepel. Fontos, hogy boldogok legyünk. Mindenki másképp éri el ezt az állapotot. Van, kit életét az úszás színesíti, van kit a kosárlabda vagy épp a jégkorongozás hozza lázba. Jó páran a főzés örömét élvezik és akadnak énekkarban éneklők is. A természetbarátokat a természet járása, csodálása tesz boldoggá.

Fontos azonban, hogy törekedjünk ennek az állapotnak az elérésére. Itt nem csak Konfucius idézetét értem, mely szerint a - „szép mindenütt jelen van, csak kevesen veszik észre,” - hanem igenis annak a tudatos és aktív utánajárásnak, mely szerint, ha valakit a főzés hoz lázba, akkor két kiló krumpliból és némi lisztből, tojásból készítsen magának egy ízletes krokettet. Ha lepkéket szereti, akkor bandukolja be érte a környékének élőhelyeit.

A lényeg, hogy ezzel a lehetőséggel, amit életnek hívunk, élni kell!!!

Kissé riasztóan hatnak a fenti sorok, de ha valaki megnézi, miről szól objektíven a világ, nehéz lenne ezzel ellentétes következtetéseket levonni. Kivéve persze az idealistákat és azokat a hitetleneket, kik nem fogadják el a tényeket. Ismertem olyan velem természettúrázót, ki nem hitte el, hogy a madarakat meg lehet különböztetni énekük szerint. Aki nem ismeri a genetika tudományát, és az y kromoszómában rejlő kódolt üzeneteket, nem tudja megfejteni azok jelentéseit. De, mindettől függetlenül balgaság lenne elutasítani a tudomány eredményeit. Ez olyan, mintha egy analfabéta nem fogadná el azt a tényt, mely szerint a könyv, melyet kezében tart, mások számára értékes információt hordozhat. Az pedig végképp furcsa lenne, ha csak az űrhajósok hinnék el, hogy gömbölyű a Föld, mivel csak ők látták, mi nem.

Tehát a jelen valósága, óriási lehetősége felfoghatatlan arányú felelősséget ró az emberre, mert ezek szerint nem fogja senki a kezünk, csak magunk vagyunk a Földön. Furcsa, hogy ezeket a gondolatokat kevesen fogadják el feltétel nélkül és bíznak az egyéb erőkben.

Amikor viszont az egyéni érdekük ezt gátolná, ízléstelenül feledkeznek meg az általuk vélt feltételezésről, és a Föld élőlényeit és környezetét saját igényeik kielégítése érdekében aránytalanul megcsonkítják. Akár lustaságuk árán pár km-en belüli autókázástól, akár a légkondicionálók üzemeltetése során, hol tetemes áramot fogyasztanak el a kényelmükért. Akkor nem gondolnak a központi erő által létrehozott egyéb élőlények közérzetéről.

Ha azonban a saját érdekük, pl. halhatatlanságuk kerül szóba, máris másképp áll a képlet. Van olyan ismerősöm is, aki a védőangyalok oltalmában hisz, de emellett a másokon való kárörvendéssel és egyéb tulajdonságokkal is rendelkezik.

Holott jómagam úgy gondolom, csupán résztvevői vagyunk az Univerzumnak és semmilyen extra figyelem nincs, mely ránk irányulna. Tisztelem a világban zajló letisztult fizikai- és kémiai folyamtok összességét és csodálom a változatosan kialakult természetet.

Mindennek tudatában úgy gondolom, hogy öntudattal rendelkező lényként nem csak lehetőségünk, hanem kötelességünk a minket megalkotó Univerzum és különösen Földünk védelme. Fel kell ébredni a gondoskodásra vágyó álmunkból és tudatosítanunk kell, hogy a minket körülvevő Föld sorsáért mi vagyunk a felelősek. Ennek belátásához vezető egyik fontos feltétele, hogy tisztán lássuk jelenünk helyzetét.