Madáretetésről

Nem szabad elfelejteni, hogy pár ezer év alatt alaposan feldúltuk a madarak élő helyét és gyökeresen megváltoztattuk azt, így biztos jól esik nekik némi kárpótlás. Nem beszélve arról, hogy pl. a Homo Habilis léte is biztosított volt, csak hát a találmányai során komfort érzete javult.

Miért ne tennénk mindezt a madarakkal pár zacskó szotyi erejéig?

De mit is adjunk kedvenceinknek? Oly sok szó esik erről. A leggyakoribb persze a napraforgó, melyet bárhol megvásárolhatunk. Nagyon fontos, hogy natúr legyen! Se sósat-, se pörkölt szotyit ne adjunk nekik.

A legjobb a sima fekete héjas! Múltkor már egy parfüm bolt előtt is láttam külön madáretetésre szánt magkeveréket. Ezek mellett kapható „cinege gombóc,” melyet felfüggesztve lehet az apró énekeseknek adni.

Ezen túl viszont érdemes almát is adni nekik. A rigók külön ujjongnak értük. Ha otthon maradt némi potyadék vagy rohadt alma, az ép részeket kivágva kivihetjük nekik a kertbe, vagy a panel elé, amit hamar elpusztítanak.

Múltkor mi megmaradt müzlivel leptük meg őket. Sokáig nem hagyták békén a hamit, röviddel a kitétel után a madarak bendőjében landolt. De más „hulladékot,” sárgarépa nyesedéket, ép körtét vagy dió potyadékot is szívesen fogadnak. Akinek van házi madara, papagája, pintye, annak maradékát is odaadhatja a kintieknek. A kenyérkérdésről a többségnek már valós elképzelése van, miszerint nem érdemes nekik ilyesmit adni, mert, ha a morzsákat nedvesség éri és így eszik meg kedvenceink, komoly hasi problémákat okozhat, akár el is veheti a madarak életét! Ne adjunk nekik ilyen táplálékot, mert könnyen méreggé válhat! Persze a Duna-partos séták során a sirályok vagy palacknyakúak (hattyúk), de a récék, szárcsák is szívesen veszik, ha kenyérdarabokkal bombázzuk meg őket!

A többség elfelejti, a köztudatba nem akaródzik beférkőzni az a gondolat, ami magától értetődik, mely szerint a szárnyasok télen is igénylik a folyadékot. Nyáron egyre többen raknak ki nekik itatót, de erre az év összes évszakában igényt tartanak.

Ezért jó különösen a lédús gyümölcsök kihelyezése, mert itt evés közben a szomjukat is oltják barátaink. Ezen túl érdemes kihelyezni kis tálkában vizet, amit időnként a fagyás elkerülése végett cserélgethetünk, hogy a csemegézés mellé itóka is jusson picit.  Oly sokszor belénk verték, miszerint, aki egyszer elkezd etetni, az ne hagyja abba, mert az odaszokott madarak életét veszélyezteti. Ez ebben a formában tökéletesen igaz. A kismadarak szervezete ugyanis sokban különbözik a mienktől. Nem csak szárnyaik vannak, hanem szervezetük hőmérséklete is magasabb 3-5 fokkal a mienktől. Mozgalmas habitusuk is rengeteg energiát éget el.

Kimutatták a cinegéknél, hogy az elfogyasztott táplálék akár 20 perc alatt is áttér szervezetén, ami borzasztóan gyors anyagcsere mutatója. A széncinege testtömegének egyszeresét megeszi naponta! Ez olyan, mintha én reggeltől estig minden nap 140, igen 140 fél kilós babkonzervet csúsztatnék le a torkomon, aminek a mellékhatásai felfoghatatlanok.

Nyáron, ha pl. 8 fióka kiabál az éhségtől, a madár 3 hét alatt több tízezer kerttulajdonos számára káros állatkákat pusztít el! Olyankor a permetezést helyettesíti, most télen viszont túl kell élnie valahogy.

Ha ugyanis reggeltől nem talál csőrbe valót, estére már alig pislákol szegényke, majd másmap nem kap szárnyra többé. Ezért fontos a folyamatos etetés, elsősorban a havas, ónos esős időszakban. Aki viszont csak úgy kirándulni indul az erdők mélyére, annak is érdemes az uzsonnája mellé a tollasoknak is csomagolni. Jómagam is gyakran szórtam ki a vastagtörzsek elágazásába vagy a földre, hóba, némi csőrbe valót, finomságot, mert ha arra járt egy csoport énekes, biztos kellemes élményekben részesültek az alkalmi élelmiszerraktárra bukkanva.

Milyen legyen a madáretető? Teszik fel néha a kérdést! A pehelypalack megoldotta ezt a problémát (és ezernyi mást pedig generált). Azt kivágva, majd szotyival megtömve boldogsággal töltheti el madarainkat. Igaz, van ennél még egyszerűbb megoldás, amit a virágalátét kínál nekünk. Ezen is felszolgálhatjuk a menüt és egy másik cserépalátét itatóként is remekül szolgál.

Vannak azonban kreatívabb és az esztétikumra is törekvő segítőkész emberek, kik akár a kertjük díszévé is szeretnék tenni a madárzsúr helyszínét. Jó megoldás pl. a tök, melyet elkészíthetünk összkomfortos etetőnek is. Az ezermesterek pedig fából és pár szegből kacsalábon forgó tollas báltermet is összecsaphatnak.

A lényeget azonban ne feledjük, az eszköz segítse tollas barátaink életét. De itt sem áll meg a lelkiismeretes madárvédő lelkesedése. Ha már van hol enniük és van hol inniuk, két fontos probléma mégis megoldásra vár. Hol vészeljék át a fogvacogtató éjszakákat? Erre is van egy kiváló eszköz, mely ismerősként cseng a hétköznapi emberek fülében is. Tollas barátaink szeretik ugyanis az odúkat, nem csak tavasszal a territórium foglalás és fióka nevelés időszakában, hanem télen is!

Rakjunk kis odúkat, amit örömmel foglalnak el majd, és mikor kint a havat hordja szél, ők ott bent egymást melegítve szélvédett helyen várják a másnap reggelt. Nem szokták a téli madárvédelmi akciók során emlegetni jelentőségét és a köztudatban sem nagyon van jelen, pedig szintén fontos és kívánatos eszköz, mellyel otthont teremthetünk szeretteinknek. Akadt még egy probléma, amihez már hozzászoktak, amit mi természettől elrugaszkodott emberek szörnyülködve és szánalommal nézünk. Nevezzük el ezt karvalynak. Az etető ugyanis nemcsak az apró énekesek tömegét vonzza, hanem a rájuk csőrét fenő predátorét is. A karvaly is tisztába van azzal, hol várják őt terített asztallal, és nem hagyja ki a kínálkozó lakomát. El- elcsíp egy sárgamellényest és tépi szét apró darabokra.

Az emberek többsége szörnyülködve nézi ezt a vérfagyasztó látványt, majd visszamegy a konyhába és kicsomagolja a húst a celofánból. Mi már el vagyunk szoktatva ettől a jelenettől, de amíg a sült csirkecomb az asztalunkra kerül, addig is történik egy-két hasonló jelenet.

Azt teszi a karvaly is, amit mi, csupán mi már finnyásak vagyunk és megtehetjük, hogy másra bízzuk ezt a „piszkos munkát”. A karvaly nem tehet ilyet, emiatt ő jön, elvesz, elvisz és jóllakik. Ha viszont szegény cinegét sajnáljuk, jusson eszünkbe, ő mit tett a kis hernyókkal, bábokkal. Ugyanazt. És, ha még ez is kevés lenne, képzeljük el tavasszal, amikor szegény karvaly pici fiókái éhesen arra várnak, hogy apjuk, anyjuk valami finomsággal térjenek a fészekbe. Ennek fényében nem is olyan gonosz a karvaly.  Nem beszélve arról, hogy miatta még nem halt ki állatfaj a Földön! Még mielőtt rátalálna az utolsó cinegére, csuszkára, tengelicre, zöldikére, stb. addigra rég éhen halt volna szegény. Ehelyett mi olyan helyre megyünk bevásárolni és olyan helyen parkolunk, ahol a betonon, járólapon stb. egy fű sem képes megélni, nem hogy egy madár. Ha viszont a Dodóra gondolunk, kit elég hamar eltettünk láb alól vagy épp a vízirigóra, kis lilikre, és egyéb szégyellni valók jutnak az eszünkbe, rájövünk, nincs túl sok bűne se a karvalynak, se a kárókatonának.

A macska azonban egy kicsit más dolog. Akinek házi kedvence szívesen konkurálna a karvallyal, javaslom, rakjunk a négylábú nyakába egy kis csengőt.

Amerre jár, folyamatosan értesíti az énekeseket a macsek útjáról és időben kereket tudnak oldani. Ha viszont az etetőt elérhetetlenné tesszük a karmok és a fogak elől vagy az etetőre zörgő faleveleket szórunk, megelőzhetjük a felesleges vérontást.

Természetben az élet nem egyszerű dolog, de mi segíthetünk tollas barátainknak, hogy könnyebben éljék túl a telet. Etessük, itassuk és óvjuk odúban őket! Mekkora ennek jelentősége?

Az énekes madarak átlag életkora alig 1-2-3 év. Folyamatos éhség, félelem felőrli őket. Ha viszont kalitkába raknánk és mesterséges körülmények között nevelnénk (ez TILOS!), akár háromszor, négyszer is tovább élnek! Télen is van feladat bőven a madárvédelmi területen.

Rengeteget tehetünk tollas barátainkért, kik jóságunkat meghálálva hozzánk szoknak és tavasztól elpusztítják a számunkra nem kívánatos férgeket, valamint énekükkel és viháncolásaikkal teszik széppé, egésszé kertjeinket, parkjainkat. 

Etessük, itassuk, odúztassuk madarainkat és önzetlenségünkért cserébe vidámabbá, teljesebbé teszik napjainkat.

Nagy Kornél