"A legjobb iskola, amelyben egy ifjú ember megtanulhatja, 

hogy a világnak van értelme, a természettel való közvetlen 

kapcsolat"

                                                                       Konrad Lorenz

Előszó

Madár- és Természetbarát Portálunk tavasszal szokta megrendezni a Madárbarátság Napját és a Portáltalálkozót. 2012. évben, május 12-én, Kimlén, a Cvika Campingben gyűlünk össze, hogy ismerkedjünk a természet értékeivel. Rendezvényeinken kiemelünk egy témát, melyet szem előtt tartva alakítjuk a további programokat. Idén az aktív természetvédelemre jutott a választás.  Azt vettük észre ugyanis, hogy egyre nagyobb figyelem fordul környezetünk irányába, de kevesen tudják azokat a lehetőségeket, melyekkel sokat segíthetnek flóránk és faunánk gazdagításáért. 

A következő történetből egy 12 éves fiú vasárnapját végigkísérve megtanulhatjuk, hogy a felmérő programoktól az odú és madáritató kihelyezésén túl a szántóföldeken való természettudatos gazdálkodáson át, mit tehetünk mi, - saját magunk - élőhelyeink megóvásáért. 

Ezen túl emberi oldalról is megvilágosodik a tollas barátaink után kutatók világa. A családi beszélgetések, baráti csavargások és találkozás a szerelemmel mind-mind olyan fontos motívum, mely bemutatja, mennyire teljes élete lehet annak, ki a természet védelmére vállalkozik.  

Következzen Natura kalandja pirkadattól alkonyatig!

Nagy Kornél

Hajnali feladatok

Hol volt, hol nem volt az öreg Dunától innen, de a Mosoni-Dunán túl, valahol a Szigetköz közepétől kb. 2,345 kilométerre, északnyugati irányban, a kerek erdő sarkában állt egy ház, melyben a mesénk főszereplője Natura Man fogyasztotta az oxigént. A srác 4580 nappal születése után kész madárbaráttá cseperedett, és itt élte hétköznapjait, - na meg a hétvégit!

Május 9-én, vasárnap, hajnal 4 óra után 8 perccel izzott fel a szigetközi házikó első energiatakarékos ledes izzója, és hol máshol, mint Natura szobájában. Miért ébredt ilyen korán az ifjú? Talán a természetjárás izgatott öröme ebrudalta ki az ágyból vagy már elaludt az X faktor alatt és kipihente magát? Neem, ennél egyszerűbb ok miatt hagyta faképnél az ágyát. Előző este ugyanis vajas kiflit evett eredeti házi készítésű sárgabarackos lekvárral. Ettől még nem engedte volna el az álom manó kezét, a kenyértörést valójában az azt követő hét és fél decis tej beszürcsölése okozta. A különleges vegyület izgatóbban hatott a bélflórájára, mint a XXI. század top joghurtjai a reklámokban. A nyílvesszőt is lehagyta, olyan sebességgel suhant az árnyékszékbe, majd megnyugodva vette tudomásul, hogy nem késett el. 

A budin nem csak a hasából tomboló erőket űzte ki, hanem szemeiből is elillantak az álmosság jegyei. Nem volt mit tenni, - valamit tenni kellett. Május elején millió lehetőség akad, amivel Natura féle 12 éves fiatal a „természet szolgálatába” állhat. 

Az egyik remek alkalom arra, az MME által koordinált MMM. De, mi azaz MME? És mi az MMM? A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (röviden MME) Közép-Európa egyik legnagyobb természetvédelmi egyesülete, melyhez bárki, (például TE!) szabadon csatlakozhat. Éltek is több mint kilencezren a lehetőséggel. Az ő irányításukkal működik a MMM, azaz a Mindennapi Madarak Monitoringja. Ha valamibe, hát ebbe érdemes belelépned, hiszen kezdő erdőkerülők is aktívan részt vehetnek. Neem, itt nem sms-t kell küldeni, amivel támogatod az aktuális nagymenőt! Ennél sokkal izgalmasabb feladat vár arra, ki benevez az akcióba! Először is kisorsolnak Neked (a lakóhelyedhez közeli) egy területet 2,5 X 2,5 kilométer nagyságban. Erről a terepről kapsz egy térképet, melyeken rajta lesznek a megfigyelési pontok. Ezeket a helyeket kell két alkalommal felkeresned, majd az itt látott madarakat feljegyezned az erre a célra gyártott (és az MME által küldött) kis füzetben. Izgalmas móka! 

Ami különösen vonzóvá teszi, hogy nem kell hozzá Tina Turnert lepipáló életkorral járó hatvankét éves madarász rutin, hiszen a nevéből adódóan mindennapi madarakra fókuszál a program. Ha felismered a verebet, a széncinegét, a harkályt, a tőkés récét, a nagy kócsagot, a grillcsirkét és könyvből a fehér gólyát, akkor máris indulhatsz a programban. 

Jó kis mulatság. Emlékszem, a Halászi területemen egy kedves nyugdíjas néni kertjének közepén volt a megfigyelő pontom. Mutattam a felmérő igazolványomat és megkértem, had álljak be a sárgarépák közé. A hölgy nagyon készséges volt, ő is örült, hogy hozzájárulhatott a hazai madárvilág feltérképezéséhez. (további információ: http://www.mme.hu/dokumentumok/mmmprogram.pdf)

Második területem Dunakiliti határában volt és ott láttam életem első sárga billegetőjét. Az élmény, mint látod garantált, mint egy kerítést átugró dobermannal való találkozásnál a mozgékonyság! 

De mit kezdenek a munkád gyümölcsével? Berögzítik a számítógépbe és az ország számtalan pontjáról beérkező anyagokkal összesítik, majd ebből állapítják meg, hogy az általad látott madárfajok állománya növekvő vagy csökkenő tendenciát mutat. 

Natura nem véletlen hát, hogy a megkönnyebbülése után beleugrott sokat látott zöld ruhájába, majd polcának díszéül szolgáló távcsövet is nyakába akasztotta, és mivel a papucsban csavargás örömétől a csalános területek megfosztották, felhúzta munkás bakancsát is. De még valami hiányzik! A hűtőhöz sietett és összedobott pár szendvicset (igaz, most kihagyta a sárgabarack lekvárt), ami a szimatszatyor alján landolt. Végül papirost tépett le a konyhai jegyzettömbből, melyre a következő mondatot véste. „Kimentem terepre, délre itthon vagyok!”

A hajnali természet úgy vonzotta ki őt, mint emósokat a fekete színű hajfestékek boltja.  Alig, hogy kilépett az ajtón, a kedvenc cicájának harsány kiáltására lett figyelmes a lába alól, ki a lábtörlőn – addig nyugalomban - feküdt. Friss tavaszi levegő szaladt be orrán, és ez nem volt fogható a legdizájnosabb öblítők legújabb illatával sem. Beleszippantott, majd nekilódult és meg sem állt csak 18 perc 52 másodpercig, amikor elérte az első megfigyelő pontot.  A madarak addigra már fortissimo üzemmódra váltottak és úgy ontották ki magukból a legszebb strófákat, mint vulkánok a hamut. Hol egy fülemüle lódult neki megunhatatlan koncertjének, hol egy pacsirta emelkedett egyre magasabbra indulóját zengve szüntelen. 

Hoppá! Ki van itt?! Egy méter magas, másfél méteres szárnyfesztávolsága van, piros csőre van, hosszú vékony lábakon áll és kelepel? Nem, nem a Volán új rendszeresített jegyellenőre, és még a MÁV Venezuelában kiképzett extrém kalauza sem! Igen, a gólya! Ő kommandózott arra és osztotta a halált! Húú, ilyen csúnya dolgot írni szegényről, most el is szégyelltem egy picit magam, de csak egy picit. Mert, az a baj, hogy igaz. Amíg Te anyuval a bevásárló központ húsos pultjai közt válogatsz, nem teszel mást, mint a Kele.  Neki a Tesco helyett a mezőn kell korzóznia és döntenie az étlapjára sorakozó állatok sorsáról.  A madár azonban nemcsak a mesékből ismert lecsós burgonyával tálalt ropogósra sült békacombokra utazott, hanem a szöcskék, sáskák, cserebogarak is aggódhattak, ha a hegyes csőre a közelükbe ért. Vélhetően nem plakátozták volna szobájuk falát, áj láv jú fehér gólya feliratú poszterekkel. 

Natura azonban nem félt attól, hogy még egy génmódosított vésőcsőrű is lecsap rá, mint a kecsap, sőt az őket célzó védelmi programban is részt vett. 

Tihamér ismerőseink névnapjától Roland ünnepléséig lehet ugyanis felkeresni a gólyafészkeket és a 

http://www.mme.hu/dokumentumok/golya_feszek_adatlap.pdf honlap címről letöltött adatlapot letöltve lehet körbejárni a környéket. 

Mivel a fehér gólyák otthona mára szinte kizárólag lakott területen van, aki jobban utálja az emberek, mint Vastag Csaba a torokgyulladást, annak ezt nem javaslom.  A két oldalas nyomtatvánnyal be szoktam csengetni a fészekkel szomszédos házakba, és a ránézésre nem megválaszolható kérdésekre interjú során keresem a választ.  Mint a természetvédőket oly gyakran, itt is szívesen fogadnak és segítenek. De milyen kérdésekre? Nem azt kérdezzük tőlük: Bácsi hallotta Tóth Gabi legújabb számát?  Sőt arra sem kérjük meg, hogy néni, vegye ki, legyen szíves a műfogsorát, olyat még úgy sem láttam élőben, csak a neten! Arra már hamarabb keressük a választ, hogy mikor épült a fészek, hány fióka kelt ki, volt-e áramütés miatt pusztulás. Ezen túl van, amit egy távcsővel – de anélkül is - könnyedén megválaszolhatunk. Hol található a fészek (utca, házszám), van –e alatta tartókosár. 

A munka része is szórakoztató, hiszen találkozhatunk jópofa sztorikkal, sőt adnak tippet új fészkek feltárására is, de ami ezután jöhet, abban is van valami. Álljatok ti is össze egy csoportban és osszátok fel a környéket. Emlékszem, egyszer bepakoltuk a családot a kocsiba és hívtuk az ismerősöket kikkel bejártuk a Szigetköz egy részét. Kisbodakon futottunk össze, hol szörpölgetés (nem más!) közben jót nevettünk az átélt élményeken. A nap végén már Lipóton a Macskasziget árnyékában kötöttünk ki és Gittáékhoz is benézett a csapat csavargósabb része (mi nem, mert a nádas fölött lesre ültünk), majd szalonnasütéssel zártuk a nagyon komoly természetvédelmi eredményt is nyújtó napot.  Erről is szólnak ezek az akciók! Próbáljátok ki Ti is!

Találkozás a Szigetközi ászokkal

A gólyán túl vannak más szárnyasok is a világon! Natura ezért úgy tekergette a fejét, mint egy földbe nyakig beásott Micimackó, kit körbe tettek mézes bödönökkel. Jöttek is szépen a fajok. Tőle pár méterre egy kék cinege zabálta le a fáról az ember által kártevőnek kikiáltott, a kismadár szemszögéből azonban csemegének és a túlélést biztosító falatoknak azonosított állatokat. A suli büfében nincs akkor pusztítás, mint amilyet a cinegék végeznek. Reggeltől estig csak esznek - esznek! De nem csak ők, egy fekete sapkás barátposzáta is kitolta helyes pofiját a lombok közül és vigyorgott bele a távcsőbe! Oké, nem vigyorgott, de majdnem! 

Aki azonban jobban felemelte Natura vérnyomását, mint a Start energiaital, azok az arra szárnyaló papagájszínekben pompázó gyurgyalagok voltak. A közepes termetű madarakat nem a március szele tereli be a Szigetközbe. Ők akkor még nem is álmodnak az otthonukról. Csak az iskolai szünet látótávolságba kerülésével keresik fel a leszakadt partfalakat, hogy abba hosszú üregeket ásva költsenek. Sokáig nem tanyáznak, hiszen amint véget ér az iskolai nagyon–nagyon, de nagyon hosszú nyári szünet, már csomagolnak és októberre az északról átvonuló példányokból is alig láthatunk. Addig viszont sakkban tartják a környék kisrepülőit. Poszméhek, darazsak, bogarak, lepkék nem menekülnek a madár elől. Ügyes röptével úgy begyűjti őket, mint az osztály stréberje szorgalomból az ötösöket. 

De szegény nem éli meg a mamutfenyők átlagéletkorát. Sőt még a nyugdíjas portás bácsival sem sikerülne összehasonlítani. Náluk ugyanis maximum 5 nyarat látott szárnyas a kolónia öregjének számít, utána ugyanis az örök vadászmezőkre vándorolnak. Nincs is belőlük túl sok, hiszen Magyarországon csupán 20.000 – 40.000 pár költhet.  A gyurgyalag védett madár, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.

Natura fantáziáját úgy megmozgatta, mint a Való Világ játékosainak a főnyeremény. Ismeri már azokat a kavicsbányákat, hol ez a tollas él és nyár beköszöntével meg is látogatja úgy, ahogy kell. De ide is elkíséri a tolla, valamint egy újabb adatlap. Na, ezek után nem csodálom, ha le aktakukacozzátok szegényt.  Ő azonban ebből a buliból sem akar kimaradni és kileselkedik évente gyurgyalagos területre, majd megszámolja a fél méteres szárnyfesztávolságot el nem érő hegyes szárnyúakat.  

De badarság lenne otthon hagyni az ilyen expedíciók alkalmával a fényképezőgépet is! Nyomjuk bele zsebünkbe – akinek akkora van a hátizsákjába, - és vele együtt lássuk el a munkát. Egyszer a dunaszigeti bányánál lopakodó üzemmódban mértem fel a gyurgyókákat, mígnem apa és nyolc év körüli fia császkált a környékre. Viselkedésemet nem változtatva, földre simulva álcaruhába szinte foto szintetizáló csöndben lapítottam, mígnem a fiatalúr három és fél méterre közelített meg, majd megállt, ijedten rám nézett és visszasietett édesapjához mondván, valaki ott fekszik a földön!

Aki a terepi bejárást válassza, ennél cifrább sztorikba is csöppen és csöppenhet! Gyerünk hát, a lehetőségek száma végtelen! Csak az idő nem, így Natura tovább indult az úton és kereste meg az újabb állomást, ahonnan a következő pár percben a megfigyelést végezte. 

Újabb nézelődés következett. Hol egy újabb cinege csapatot rögzített a papírra, hol a zöldikék vidám seregét sodorta arra madarász szerencse.  Jé, egy csilpcsalpfüzike sem fogadta meg január elsején, hogy egy évre csendben marad. De még az is lehet, hogy igen, csak nem bírta ki! Nem tudni, annyit viszont igen, hogy szüntelen szajkózta csilp csalp csalp csilp csalp énekét.  

Egy madár azonban nagyobbra, sokkal nagyobbra nőtt az előbb elmondottakon. Ő pedig nem volt más, mint a kiőőő, kiőőő sláger eredeti szerzője, éneklője a 2012. év madara, az egerészölyv!

A predátort kétféle módon közelítjük meg! A matekosoknak és fizikusoknak az alábbi mondatot ajánlom figyelmébe. 55 cm hosszú 120 cm szárnyfesztávolságú, akár 1200 grammot is elérő, hazánkban több tízezer példányban élő faj.  A haspókok arra lehetnek kíváncsiak, hogy nevéből adódóan a képzeletbeli asztalának 100 falatjából akár 90-et a kisemlősök teszik ki. Ezen túl nem repül el a hüllők és kétéltűek fölött sem. Sőt nagyobb rovarokra is ráveti magát és olykor madárfiókákkal is erőszakoskodik.  Ezen túl nem annyira finnyás, mint a magunk féle emberfia. Rászáll a dögre is és ilyenkor láthatjuk, hogy a futkározásra alkalmatlan nyuszikat is eltakarítja. A romantikusabbaknak sem kell aggódniuk. Feküdjetek ki a májusi melegben a fűbe, mint a Tankcsapba koncert előtt a rockerek és nézzétek, miként kering egyre magasabbra a környék Rambója, majd hullámvasútként zuhan lejjebb és kering tovább. Imádtam elterülni olykor hosszú gyalogtúrák között és élvezni az ég végtelenségét, a föld otthoni ággyal össze nem hasonlítható életérzést. Ennek azonban meg az a „veszélye,” hogy a koránkelés miatt a természetbarát szemét pillanatragasztóssá alakítják a hosszú percek -- és olykor órákra zárva is tarthatja az egyik leggyakrabban használt érzékszervünket.  

Egyszer a Gerecsében egy vizsla keltett fel. Kómásan próbáltam megfejteni, hogyan került oda, és mit keres a hegység közepén, mire a gazdik is feltűntek a távolban.

Natura nem unatkozott a területen, újabb megfigyelőpontokat keresett fel, amiken átfűzte magát, mint Mari néni remegő kézzel a tű tövén a cérnát. 10 órára elfogytak a feladatok, ami nem csak azért örvendetes, mert sikerült a művelet, hanem addig tart az időkorlát is. Visszapakolta hát cókmókját a hátizsákba és kényelmesen elindult hazafelé. 

Tollas barátai körülötte öntötték rá a madárdalt, melytől tempója még lassabbá és komótosabbá vált. Bár számtalan szabadnapos lajhár is megelőzhette volna hazafelé, az út elfogyott és tizenegyet kakukkolt az előszobai óra, mikor a bejárati ajtón benyitott. Addigra már a ház méhkashoz hasonlított, ahol édesanyja a szakács szerepét vállalta magára, apja meg a kertben apróbb-cseprőbb javításokon dolgozott! Az üdvözlések után Natura szobájába vándorolt, majd a számítógép bekapcsolása után a világhálóra vetette magát. Itt egy e-mail, ott egy üzenet, jöttek az ismerősök infói dögivel, mígnem Totya a legjobb haver dobott egy üzit, jelezvén egy rövid chat igényét. Itt fixálták le, hogy délután átugrik pár órára a közös kódorgás reményében. Oké! Bólintott rá örömmel, majd egy hang szólalt meg a szobán kívülről. Ebééééééd! 

A vasárnapi ebéd és tanulságai

A délelőtt szendvicseit már úgy elfeledte gyomra, mint Szilikonus Inplantátumus dj zenéje a gitár szólót, így örömmel kapcsolta le a gépet Natura és kisietett a konyhába.  A megterített asztal mellett anyukája, apukája, nővére várt rá türelmesen, majd beilleszkedett közéjük, mint Nicolas feje a kalapjával. A gőzölgő húsleves illata eufórikus élményt eredményezett a terepen edzett fiatal agyában. Látvány és illat után az ízek együttes élményének kavalkádja találkozott az éhes szervezetben.  Csilingelt a kanál szorgalmasan a tányérban, csakhamar Szaharává alakította a másodpercek előtt még csendes-óceáni hangulatot kölcsönző tányérfenéket.  A második sem váratott magára, amint eltűntek az első fogás nyomai, máris ropogósra sült csirke szolgálta megmutatni a madárszeretet újabb arcát. Azért a krumplit sem kellett félteni! Petrezselyemzöldjével kínálta magát a még éhes szemeknek, majd bendőknek.  Mint a nagy kócsag, az elé úszó dévérkeszegre úgy csapott le főhősünk a lakoma „sztárjára”. Itt már a villa és a kés duettje hangzott fel az asztalon, melyet alkalmanként pár korty rostos narancslé legurítása szakított félbe. De mi van ott a csalamádé helyén? Lila káposzta?! Őt is besorakoztatta a falatok közé, és így állt össze teljessé az éhség elűzését célzó élményáradat. Amint a kínzó érzés vas fogai egyre engedtek a szigorúságukról, úgy váltottak szólamot az evőeszközök - az utolsó falatoknál már piano módban játszották a jóllakottak balladáját. 

A komfortérzet elérése az ebédet dicsérő szavak szónoka lett és értemet adott a félnapi készülődésnek, valamint a tegnap még vígan a ház körül szaladgáló csirke búcsújának. 

Natura családja azonban nem rohant el az asztaltól az étkezés után. Szerettek beszélgetni, és mikor tegyék mindezt, ha nem a vasárnapi ebéd után. Miről is kezdődött volna a dialógus, mint sem a madarakról. Képzeld Apa, vágott bele a srác lendülettel, múltkor két búbos vöcsköt láttam a vízen egymással szembe úszni. Nem tudod miért lehetett mindez?

Elmosolyodott a sokat látott, szintén természetimádó, majd egy rávezető kérdést dobott fel! Te aztán jókor kérdezed, fiam! Milyen hónap van ma? Május! Ha van, amikor aktuális ez a kérdés, akkor most igen.

A két madár vélhetőleg egy hímből és egy tojóból állt, kik egymással rokonszenvezett, és úgy gondolták, közös fészkelésre vállalkoznak. Ilyenkor, ahogy Te is mondtad, egymással szemben állnak, köröznek majd egymáshoz érnek és kimagasodnak a vízből! De a díszes tollruhájú szárnyas ennél többre is képes választottja szívének elnyerésére. Ő ugyanis párjának kegyének elnyeréséért lebukik a víz alá és hínár darabokkal ajándékozza meg őt. 

 Búboséknál a fiókák után sem áll meg az élet, hiszen az apró csíkos piciket a hátukra veszik és így fuvarozzák őket.  

Az év madarának sem kell tanácsot kérnie udvarlás terén. Az egerész ölyvek párválasztási szertartásukat hol máshol, mint a levegőben végzik. Magasba emelkedik párjával és itt keringenek közösen. Szép fordulatokkal, látványos elemekkel kedveskednek egymásnak, mely a földről nézve is elbűvölő, nem hogy ott közvetlenül, a láthatatlan anyagban! 

A darvak sem a tévéből tanultak hódítani! Igaz a Szigetközben ezeket a pompás madarakat nem láthatjuk gyakran. Ismerősök már azonban mesélték, hogy hallották trombitáló hangjukat, valamint látták a fejük felett elhúzni őket. Az óriás madarakat, ha megtalálja a szerelem, ugrándozva, szökdécselve járják a násztáncot.  

Az igazi kuriózumot a leggyakoribb poszátánk, a fekete sapkás barátka hímje produkálja.  Ő hamarabb érkezik haza és területet – madarász nyelven revírt – foglal, majd fészeképítésbe kezd. Akár több ilyen kezdeményezést is összehoz, és ezekre ülve énekel. Ezért hívja ezt a szakma füttyfészeknek. A tojónak, ha sikerült eltalálni az ízlését, akkor létrejön a pár. Mellékesen újra megjegyzem, a barátka a leggyakoribb poszáta hazánkban! De nem csak ő használja ezt a stratégiát! Európa harmadik legkisebb tollasa az ökörszem több fészket épít, amivel a tojó kegyeiért versenyez.

Az énekes madarak éneke is (részben) emiatt alakult ki, kinek mesterei a rigók lettek. Hazánk legváltozatosabb hangú énekesének díját madarászkörökben nem Baricz Gergőnek, hanem Fülemülének akasztanák a nyakába, – ha hagyná. Második helyen a méltán híres énekes rigó kapná, aki a feketerigót előzné meg. Micsoda nevek, kész X faktor. De ők mind nem azért teszik, hogy  mi emberek szeressük meg őket, hanem (többek között) a tojót sikerüljön vele magukhoz szólítgatni, – na meg a területüket is jelzik vele, hogy más hím arra ne járjon. 

Vannak madarak, akiknek torkukból annyira nem szakad ki a szerenád – vagy, ha ki is szakadna, eredménytelenül - más praktikához folyamodnak. Ilyenek a harkályok. Ők ugyanis hosszú véső csőrüket használják párjuk odacsalogatásához.  Már olykor januárban is elkezdik, de februárban tuti, hogy hallhatjátok, amint a madár villámgyorsan odaüti csőrét a jól szóló fához vagy az urbanizált városiasodott egyedek az útlejtő tábla tartójához is! Gyorsabban pörget, madarász nyelven dobol, mint Andy, a Hooligans együttes dobosa. 

De kérdésed mögött, mintha mást is sejtenék! Biztos, hogy csak a búbos vöcskök érdekelnek és nincs másról szó?! Na, látod, most örülök, hogy nem chat-elünk, mert akkor nem látnám rajtad a válaszodat… 

Elmesélek neked egy történetet. Amikor annyi idős voltam, mint te, nálunk előfordult, hogy az osztály magukat keménynek valló egyénei már a tüdőrák és a májzsugorodás útjának kapuja felé kacsingattak. Amivel talán nincs is akkora gond, hiszen az döglik meg 30-40-50 évesen, aki akar, az igazán csúnya dolog az álcázásban rejlett. Úgy mutatták be magukat, mint akik a kéthetes zsemlénél is keményebbek. Ebben azonban már akkor is óriási ellentmondást láttam, nem még most így ennyi idős fejjel! Képzeld el a sztorit, miért veszi a szájába a büdös anyagot? Miért? Azért, hogy a többiek szemében nagynak tűnjön! Azaz nem tesz mást, mint kiszolgálja az ő igényiket. Talpnyalóvá válik, de nevezhetjük rabszolgának is, hiszen azért áldozik be rossz ízű káros dolgokat, mert másoknak akar tetszeni. Nem kemény, pont ellenkezőleg, egy vajszerű simulékony, képlékeny massza. Ez a legrohadtabb átverés benne. Az megint más kérdés, hogy 20 év múlva óriásit fordul a kocka! Saját tapasztalatból mondom, fiam, – mesélt az öreg – az általános iskolás osztályom nagymenőjével nemrég az utcán összefutottam és nem mert rám köszönni! Ez nem vicc!! Aszalt szilva arcát cipelte kiégett teste. Egy 80 éves bácsi is lesajnálva nézte volna kullogó üzemmódját. Szánalmas kinézete volt, mindezt pár év népszerűségért cserébe! 

De mi a köze ennek ahhoz az osztálytársnődhöz, akit már kétszer elhívtál fagyizni és a válasza újra csak egy sejtelmes talán volt?! Több is, mint gondolnád! Tudom, hallod a suliban a fiúk, hogy beszélnek a lányokról.  Az igazság tartalmát talán ne boncolgasd, hiszen ez nem arról szól. Csupán egy sima játszma, – vagy maszk – aminek a tétje, hogy a másik megmutatta, szerinte milyennek akarják látni a többiek. Ennyi nem több! Hogy neked, miért mondott másodszorra is talánt az a lány, erről hallgass meg egy újabb történetet.

Béla bácsiék udvarában 30 házi lúd lakott, melyet levágás miatt tartottak. Éltek éldegéltek az udvarban.  Ismered a házi ludakat, szépek meg aranyosak, de hát mégis csak egy elkorcsosuló fajtából valók szegényeim. Egyszer csak az égből alá hullott egy igazi hamisíthatatlan No1-es, színtiszta eredeti vetési lúd tojója! Na, ezt meglátta a csapat legtollasabb hímje, és majd elolvadva elé állt és tett két kört. Jó – nézett rá a vadmadár bambán. Majd újra bevetett két trükköt, amitől az udvar tojói már rég párba álltak volna tőle, de a vetési lúd unottan lesett rá. A gúnár majd szétesett, úgy udvarolt, de a tojó értetlenül várt, majd megunta a sztorit és elrepült.

Mi ebből a tanulság? Miért kaptál két talánt? Aki ugyanis idő előtt a korai nászt válassza, nem kapja meg azt, amire a talánt adók – és a vadludak vágynak!

Képzeld el, hogy nagyon-nagyon szomjas vagy, azaz nagyon-nagyon régen szeretnél inni és végre adnak neked egy pohár vizet. Annál finomabbat aligha kaphatnál. Megiszol belőle fél litert és elmúlik a szomjad. Oda jön egy haver, aki Fantát hoz neked. Jó, nem vagy szomjas – de, mivel szereted, – iszol belőle fél pohárral, már tele vagy, nem is ízlik annyira. Azok a lányok, akik elsőre eljönnek bárkivel fagyizni, messze nem lesz olyan élményű (és értékű), mint aki csak a harmadik alkalommal mond igent!  Konrad Lorenz mesélt erről és ő figyelte meg azt is, hogy ezt a nemes vadludak tudják, hiszen náluk etológiai szakkifejezéssel élve - kioldó mechanizmus sokkal később indul be, mint az ócskább és értéktelenebb, lenézett fajtáknál.  

Mindennek megvan az ideje, és ha ezek szerint teszel, olyan élmények várnak rád, melyeket a háztáji sáros elpuhult példányok a maguk félékkel soha nem élhetnek át.  Idővel ennek hiánya miatt is égnek ki, válnak közömbössé, szürkévé. Most már látom, érted miről van szó, tudod már, miért ér többet egy búcsúpuszi bármilyen legendás történetnél, amiről már az én koromban is teli pofával fröcsögtek a fiúk.  Erről is szól a madarászat, a természet megismerése és csodálása!! 

Ízeltlábú-, kétéltű-, hüllő- és madármágneseket a kertekbe

Natura bólintva köszönte meg apujának a beszélgetést, majd a szobájába ment és még hosszú-hosszú percekig gondolt osztálytársára. Az elmerültséget csak a csengő éles hangja zavarta szerteszét. Totya, a legjobb haver állt a kapuban. Beleugrott a bakancsába, majd beköszönt a szüleinek – vacsorára itthon leszek! – és kisietett a ház elé. Gyere, nézzünk körbe a környéken – mondta mosolyogva.

Alig hagyták el az udvart, máris egy kacsalábon forgó madáretető díszelgett. 

A télen életmentőül szolgáló állomás most üresen tátongott, mint a szadista fogdokinak az orvosi rendelője.  Miért nem adtok neki hamit, kérdezte Totya? 

Most nem lehet – jött késés nélkül a válasz. Ha most is szotyival kínálnánk a kedvenceinket, a fiókáiknak is hordanának belőle. Ha pedig a kis cinege nem kapná meg a fehérje adagját, annak nem lenne jó vége. Az emésztése nem arra van beállítva, hogy neki most ilyesmiket kéne fogyasztani.  Emiatt akár bele is halhatna a fióka, ha ilyennel etetnék.  Ismered a zöldikét, ő több „zöldséget” eszik, mint amennyit Te a fizika órai felelésen beszélsz, de mégis ilyenkor rövid időre áttér az állati hami-nyamira. Nem beszélve arról, akkor ki lenne, aki lezabálja a fákat megtámadó tetveket?! Jó ez így, ahogy van, majd ha jön a hideg november végén, december elején, majd újra akkor kapnak bele ennivalót. 

Oda nézz, Natura! Ki pancsizik ott, a virágalátétben? Csak nem a meggyvágótok?! 

Igen, vágja rá a srác csípőből tüzelve. Raktunk ki 3 helyre is madáritatót, és ez bizony úgy ide vonzza a környék tollasait, mint Vastag testvérek a lányokat. Ők nemcsak szomjukat oltják itt, hanem a Beach-es hangulatnak hála, itt strandolnak. De mi megkukkoljuk őket! Látod a pár méterre felállított állványokat? Oda rakjuk fel a fényképezőgépet és örökítjük meg a legszebb pillanatokat.  De nem is kell ennyire előkészülnöd. Ha a Szigetközben jársz a nyári melegben és véletlenül a hónod alatt maradt egy szép nagy vödör, hát élj a lehetőséggel. Egy ritkán járt útra a szomszédos mellékágból hordjál oda pár adag vizet.  Figyeld meg, nagyobb nyüzsi lesz a pocsolyád körül, mint a hömpölygő Duna medrében. Miért? A törtető víztömeggel nem tud mit kezdeni például, egy csicsörke. Ő nem hidroplán, hogy landoljon a tetején, sőt még a kárókatonáktól búvártanfolyamot sem vett. Az apró énekeseknek egyetlen esélyük maradt, hogy vízre nyúló ágra felszáll, majd ráhajlik, és innen tud inni a madár. 

De a sodrás miatt a pacsizás esélye elszáll. Így a pocsolyák maradtak lehetőségként, hogy a forróságban hűsítést találjanak. 

Nálatok aztán igazi paradicsomi hangulat fogadja a szárnyasokat. Van kaja, pia, de hol tudnak lakni a kedvenceid?

Erre sincs gondjuk, gondolhatod! Komfortosabb lakosztályt állítottunk össze, mint amiben Berényi Klaudia él a Barátok Köztben! Ott a kert végén függesztettük ki a fából készült  „A” „B” „C” „D” odúkat. Figyeld, be is kentünk lenolajjal, hogy ne rohadjon olyan gyorsan szét. És figyusz, a bejárta is dél felé van, hogy ne essen be annyi eső – na, meg az sem hátrány, ha a szeles légkondi nem söpri ki a madarakat belőle.  Pár hónap múlva pedig ki is takarítjuk, hogy téltől újabb madarak ne fertőződjenek meg benne. 

Látom, Natura, vágod az ABC-t így 12 évesen, de mit jelentenek ezek a kategóriák. Olyanok, mint a szállodákban a csillagok? „A” az elit kategória, a „D” pedig a fapados verzió? 

Neeeem, mosolygott a fiatalember. Az „A” odú a legkisebbeknek való, ennek 28 mm átmérőjű a bejárata. Ide barátcinege és kék cinege fér csak be. Az eggyel nagyobb, 32 mm-es „B” odúba már széncinege, csuszka, mezei- és házi veréb, valamint nyaktekercs is jöhet. Ezeket az odúkat 2-4 méter magasságban érdemes felakasztani. A „D”–be már seregély, búbos banka is belefészkelhet, nem véletlen, hiszen ennek bejáratát 60 mm-re készítettük. A „C” odú egy kicsit másféle. Oda nem kör alakú bejárat vezet, hanem széles téglalap mintájú a kapuja. Ide mérettől függően ökörszem, vörösbegy, rozsdafarkú barázdabillegető, sőt, ha elég nagy, még macskabagoly is költözhet. De ez még csak a jéghegy csúcsa! A hivatásos természetvédők ennél tovább mennek, sólymoknak, sasoknak, sőt mint már biztos, Te is láttad, gólyának is készítenek fészkeket.  

Te, Natura! Miért furkáltátok ki azt a farönköt? Be voltál zizzenve vagy csak spontán unatkoztál? 

Tudod, Totya, mi nemcsak a madarakat látjuk szívesen a kertünkben, hanem még a gyagyákat is, mint Te! Sőt, ezen túl a magányos darazsakat is, nekik készült ez a darázsgarázs.  Örömmel foglalják el ezeket a furatokat és lelnek nálunk ők is otthonra.  De, látod ott a kerítés mellett a cserépből készült teknősbéka páncélját formáló ábrázoló díszt? Az sem egy kerti törpe nem sikerült készítésének terméke, hanem békagarázs. Oda várjuk a brekegőket is, például a barna ásóbékát, hogy még izgalmasabb legyen a kertünk.  Az a kőhalom ott a túl végen, azt sem a szél hordta össze! Sőt még vezényszóra sem a mágus, Uri Geller táncoltatta egymásra. Úgy hordtuk direkt össze, bízva abban, hogy gyíkok is rátalálnak majd és jobban érzik majd magukat, mint a metál zenén nevelkedett iskolás az SP koncerten. 

De nem csak „műtárgyakkal” csábítjuk a kertbe a természet lakóit. Látod ott a nyári orgonát!  Ha valamit, hát azt komálják például a bogáncslepkék és a fecskefarkú lepkék is!  A gyümölcsfáinkról az összes terményt sem takartjuk be, mert gondolunk az utánunk érkező szárnyasokra is, kik jó ízűt lakmároznak belőle.

 Látod, itt arany életük van az állatoknak, de azért néha én távolabbra vágyok, gyere, nézzünk ki a határba egyet. 

A távolba nézés izgalmai

Felültek a drótszamarakra, majd nekiiramodott a két srác, és úgy laposra taposták a pedáljaikat, hogy a fák alig bírtak elszaladni mellettük. Negyed óra múlva lihegve rakták le lábukat a házuktól több km-re. A töltésre, azaz a Dunát hosszában kísérő földműre még nem mentek fel, így nem hajtottak be az ártérbe, ami a folyó és a töltés között van. Maradtak a másik, azaz a mentett oldalon, amit a töltéssel mentenek, védenek meg az árvíztől.  Majd felmásztak egy közeli magaslesre és gyakorolták az egyenlőre még nem olimpiai sportként számon tartott távolba nézést. Amint azonban nem lefelé bámultak, szemük mindig beleakadt a közeli fasorba. 

Natura, mennyivel szebb lenne, ha nem lennének itt ezek a fák, mondja átéléssel Totya, majd fél szemmel mosolygott egy huncutot.

A matek tanár szigorú tekintetének utánzásával szúrt vissza főszereplőnk, majd teli vigyorral kezdte mondani.  Fél éves penészes szendvicset fogok lenyomni a torkodon, ha még egyszer ehhez hasonló szavak hagyják el rothadó fogaid közül a jellemek trágyadombjának közepéből, guberált indítékból okádott hányadék szavaid.  Ezek az erdősávok, erdőfoltok azért is lettek telepítve, hogy többek között madarak költhessenek bennük és hosszú kilométereken át legyen valami élet is a kietlen szántóföldön. Látod azokat a gyepfoltokat, azok sem a hanyag munka eredményei, hanem a rovarok megbújása miatt maradtak ott. Legyen valamilyen élet szaga a környéknek.  A lényeg, hogy minél változatosabb táj alakuljon ki, hiszen, ha csak egysíkú szántóföld lenne mindenhol, akkor ott az adott terményen kívül alig-alig akadna még valaki, aki fenn tudna maradni.  

Semmibe bámult tovább a két gyerek, majd egy folyamatos madárhangra lettek figyelmesek. 

De jó csengő hangod van, vigyorgott újra Totya.  Az azonban nem MP3 volt, hanem egy eredeti No1-es mezei pacsirta, ki épp a mező fölött körbe-körbe, egyre magasabbra szállt és közben olyan lendülettel énekelt, mint fél liter pálinka után Mari néni a fürdőszobában.  Micsoda hangok, szólalt meg Natura! És hallgatták csendben a nagymestert. 

Egyszer csak vi vi vi vi - szólt egy újabb madár. De ő már legalább akkor volt, mint az a csúnya karó az ellenőrzőbe, amit tavaly irodalomból kaptak, amikor nem tanulták meg a kötelező verset.  A hegyes szárnyú predátor repült a terület fölé, majd megállt a levegőben és testét a gravitációra bízta magát.  Az alatta négy apró lábakon osonó kisemlős ennek a ténynek a legkevésbé örült. Sőt! De ebben az esetben a vércse nem kérdezte ki, ettől függetlenül estebédjének akarta nyilvánítani a szőröst. Két érdek állt egymással szemben! De most a pocok győzött és kereket oldott. A vércse mondott egy cifrát, amit most, ha lehet, nem idéznék, majd újra levegőbe dobta magát és az előbb hasznára lévő tömegvonzás legyőzése miatt erőlködött tovább. 

A két barát tovább figyelte a szigetközi tájat, majd egy hirtelen pillanatban telefonjukat kapták elő és rémülten vették tudomásul, valaki elrabolta az idejüket. 18 óra 24 percet mutatott a kütyü, már pedig ez lassan a vacsora ideje.  Lemásztak a kilátóból, majd kikapcsolták kétkerekűjükön a kipörgés gátlót és elporoztak hazafelé. A faluhoz közeli útelágazásban derült ki, az ABS sem működik, hiszen kifarolt a hátsó kerék a két porfelhőlovag alatt, majd megálltak egy percre. Dobtak egymásnak egy pacsit, majd elindultak, de már külön más-más úton.

Amint Natura beért a kerítésen túlra, vasparipáját a konyhaablak alá támasztotta, majd befutott a házba. Épp időbe érkezett, az asztalon már felsorakoztak a vacsorának szánt falaltok. Előkerült a friss kenyér a vajjal, na meg a kert végéből frissen szedett snidling. Apróra metélve került fel koronaként a hamira, majd megkezdődött a pusztítás.  Mint Szombathelyen, a Savaria fesztiválon a Cézárt bálványozó katonák, úgy meneteltek a hosszú sorokban kígyózó falatok. Idő kellett, mire megtöltötték a raktárt, majd a jóllakás kellemes öröme ült a házra. De a nyugodtság érzése elkerülte Naturát.   Kimegyek a Dunára – mondta, majd újra sokat látott gépsárkányára pattant és megmutatta lábainak, mire is lehet használni őket. 

Este a Duna partján

Idő kellett, mire a keréken feszesen feszülő gumik lefutottak a környék arculatát meghatározó folyóhoz. Először csak a töltésre ért fel, majd azon túltekerve az út üde mezőkön és vadabb, nyirkosabb erdősávokon vitt keresztül. Az út bal oldalán egy hat méter magas kavicskupac jelezte, hamarosan megérkezik céljához. Nem is kellett onnan ötszáz méternél többet tekernie, hogy egy fákkal bástyázott területre érjen, ami mögött már a nagy Öreg csordogált. A vastag „falon” egy „ajtó” volt kivágva, melyen besétálva egy szoba fogadott. Ez volt Natura törzshelye. Szeretett ide eljönni, megrakni a tüzet, majd szalonnát sütni és nézni a nagy igazi őselemeket, mint a tüzet, vizet, földet és levegőt. Mindenben megtalálta a csodálnivalót és most is ezért érkezett. 

Le is rakta gépét a megszokott helyre, majd a vízhez ereszkedett le és a kedvenc sziklára ült hangtalan. Innentől kezdve már csak figyelt, figyelt és figyelt.

Van, amikor bulizunk és hangoskodunk, van, amikor jókat röhögünk és harsányan kacagunk, van, amikor izgalmas témákról beszélgetünk, vagy épp halkan suttogunk. Van azonban, amikor eljön a csendesség és a figyelés ideje. 

De mitől vállnak izgalmassá, érdekessé ezek a percek, órák? Erről lesz szó történetünk maradék részében. 

Az esti Duna-part kezdetben lehiggassza az embert. Figyeld meg, amikor ilyen közegbe kerülsz, akkor jössz rá, mennyire pörögsz a hétköznapokban. A kezdeti áthangolódás után egyre több mindent veszel észre. A távolban halászó fekete kormoránt, másik nevén kárókatonát úgy figyelte Natura, mint VV Attila a kiszavazó show-n a fantomképeket, hogy vajon, melyik lehet az övé?  A fekete nagy madár, holott vélhetően tudta, nem volt magányos, mégsem repült el. Nem érezte közelinek a „veszélyt,” így gondtalanul riogatta az apróbb halakat. 

Egyszer csak egy női bicikli hangjára lett figyelmes főhősünk.  Annyi már távolról kiderült, hogy nem a Giro d`Italia kerékpáros verseny úteltereléséből eltévedt sportoló tépi a vasparipájának kantárját, de nem is szokás száguldozni a vizes élőhelyek ösvényein. Idővel megállt mögötte az esti kiránduló, majd halk léptekkel a folyó felé osont. Natura még csendben lapult a parton, így talált rá Füzike, a fiú ebédnél emlegetett osztálytársnője.  Szia – köszönt rá mosolyogva! Majd leült a természetbarát mellé és együtt nézték a vizet. 

Hamarosan látnivaló is akadt a közelben. A szomszéd bokrokra egy cinege féle őszapó család érkezett. Szríí szrííí szrííí – szóltak szüntelen a 10 grammos apróságok. Ellepték az apró levelekkel díszített ágakat, majd pár perces itt tartózkodás után zajosan továbbrepültek. 

Nem maradt azonban hoppon a két fiatal, úgy, mint a Titanic filmet elsőként megnéző, körmét lerágó, zsebkendőt áztató filmnéző, kinek a legátéltebb pillanatában játsszák be, a reklám következik kezdetű, horrorfilmnél is bosszantóbb jelenetét. A szoborrá változott természetimádók mellé repült ugyanis egy 16 cm hosszú repülő drágakő, a jégmadár. Kedvesen pillantottak rá – majd Füzike emlékezetében felidézte, mikor apja a horgászása közben az 5 méteres gyűrű nélküli botjára is rászállt a halász. Csak a szemeit mozgatva nézte, amint a hosszú hegyes csőrű a vizet figyeli, majd kőként csobbant a folyékony közegbe, hogy egy kishalat hozzon magával.  

Holott az uszonyosakat kérdeznénk meg, valószínűleg mást mondanának, de az ember védi a jégmadarat, természetvédelmi értéke 50.000 Ft.

Ahogy teltek a percek Natura és Füzike a tájba nőtt, és nem csak tollas barátaikat vették észre. Elkezdődött ugyanis két hangtalan csata, melyből az egyik nap, mint nap megismétlődik. A csodákra kevesen kíváncsiak, ahogy a természettől elidegenült hétköznapi ember szokta mondani „Nem érek én rá erre.” A legközelebbi csillagunk ugyanis végzett aznapi feladataival és búcsúra intette kezét. Lassan, komótosan az ég pereme felé húzódott, majd kezdte átszínezni a vizes élőhelyet. A Nap, mintha a búcsúzás előtt egy utolsó attrakciót tett volna. Elővette varázspálcáját, és huss! - csiribí-csiribá átfestette a környék színeit, melytől még vonzóbbá, még csodálatosabbá vált a világ.  A varázslás nem csak a vizuális világra volt „érvényes”. A csodálkozóból ilyenkor különleges hangulatokat hív elő a természet. Hányszor álltak már megbabonázva a nagyszínpad előtt, a Naplemente jelenet bemutatása közben… De most a Duna-parton ültek és figyelték, hogy lopakodott az izzó gömb a Horizonthoz, s közben egyre mesebeli és szigorú valóságtól égitest lopózott egyre közelebb a Föld pereméhez. Füzike és Natura is észrevétlenül csalta ki közülük a centiket. Amint a Nap és a Föld között elfogyott a távolság, úgy kerültek egyre közelebb egymáshoz. A Naplemente varázsló ereje mellé egy másik fontos mágus is társult. Ő pontosan ugyanúgy végezte feladatát, mint az égi jelenetek rendezője. Amint egyre közelebb csalta a fiatalokat, úgy szórta rájuk az aranyport, melytől mintha elrugaszkodtatta őket a szigorú reális világtól.  Egy pillanatban azonban Natura felnézett a fejük fölé és mosolyogva felkiáltott! Nézd Füzike, fagyöngy van a fejünk fölött! A lány ismerte a hagyományt és visszamosolygott. Így érkezett el az érintés pillanata, mikor a Nap találkozott a Földdel!  De, amint a látóhatár alá bukott, még nem múlt el minden. Az itt hagyott sugarak, mint élénk emlékek küzdöttek a mindent elnyomni akaró feledéssel, a sötétséggel. A rettenhetetlen ellenvetést nem tűrő módon próbált ráülni mindenre, de a fénynyalábok még nem engedelmeskedtek azonnal az erőnek. Utolsó szálig ott maradtak és csak, amikor a Nap már messze járt, akkor tudta az energiátlanság elnyomni a fényt. Vége, koromsötét lett, gondolhatnánk szomorúan, hiszen eltűntek az emlékek.  Nem ennyire egyszerű azonban a képlet! Nézd meg magad mellett a faágat, mely előbb még a jégmadarat tartotta. Kutasd fel a sötétben a bokrot, melyen az őszapók nemrég ugrándoztak.  Itt vannak körülötted, őket is a napfény alkotta meg és nevelte fel! Attól, hogy elbújt a Nap és egyenlőre nem látjuk, még itt vannak építő munkái és ott maradnak veled a nyomai akkor is, ha nem látod. De tudod, hogy hamarosan újra felkel a Nap, újabb élmények várnak rád!

A sötétség azonban nem csak arra jó, hogy ráébresszen arra, emlékek között élsz, hanem fel is emeljük fejünket az égre! Naturát az éjszaka fényei is elkápráztatták és szívesen merengett el az éjszakai apró kislámpácskái alatt.

Füzike azonban ezt már nem várhatta meg, hiszen fél óra múlva otthon kellett lennie, így elbúcsúzott barátjától, majd felpattant a kétkerekűjére és elillant.

Főhősünk még nem sietett haza, felnézett az égre és tekintete, s gondolatai egyre távolabb vitték. Kezdetben csak arra gondolt, hogy Füzike csak egy kilométerre lakik, amit, ha függőleges irányba állítanánk, akkor a Kékes-tető (1014 méter) magasságába jutnánk. Nyolc kilométerre lakott a nagymamája, aki már a Himalája csúcsainak magasságába emelné.  8000 méter fölött érne be a halálzónába, ahol már hosszabb ideig ember nem képes életben maradni. Emésztésétől a legkülönbözőbb dolgokig megváltoznak a körülmények. A hegymászók elmondták, hogy Mount Everest, K2 vagy az Annapurna, és a többi 8000 méter feletti csúcs fölött nincs kegyelem. 

30 kilométerre lakott rajztanára, amit derékszögbe állítva már utolérnénk a legmagasabbról az ejtőernyős ugrást, melyet ember eddig elkövetett. Egy osztrák úr most akarja megdönteni az 50 éves rekordot. 

Egyenlőre, azonban még „csak” 31.300 méterről ugrottak ki ernyővel.  Ilyen magasságban már alig van légellenállás. Úgy lehet zuhanni a Föld felé, hogy nem „fújja a szél” az ember ruháját – igaz oxigént sem találni sokat.

E fölött már a Föld gravitációja egyre kevesebb elemet tud magához vonzani, így ritkul a levegő, majd 100-150 kilométerrel a Földtől ez a hatás megszűnik és a világűr következik. Ott a közeli Hold, ami nem is annyira közeli. 400.000 km-re kering tőlünk, igaz régebben ennél sokkal, de sokkal közelebb volt.

Sőt maga a keletkezése is a Földhöz kötött, hiszen kb. 4,5 milliárd éve egy Theiának keresztelt aprócska bolygóval partyztunk, majd ebből a csattanásból keletkezett, nem sajtból.

A Mars már jóval messzebb van tőlünk, hol messzebb, hol közelebb, akár csak a többi bolygó, de átlagban 80.000.000 kilométernyire látható tőlünk. A Jupiter még távolabb úgy 620.000.000 kilométerre.  1.280.000.000 kilométerre robog a Saturnus, amit 2.720.000.000 kilométer távolról az Uránusz követ. 4.350.000.000 kilométerre pedig a Neptunusz centrifugázik.  Micsoda távolságok!

De az igaz csoda csak most kezdődik. A fény ugyanis 9460529000000 kilométert tesz meg egy év alatt.  A Holdról a fény 1,3 másodperc alatt ér ide. A Napról, melytől nagyjából 150. 000. 000 km keringünk, 8,3 perc alatt ér ide a fény.  A világosságot adó égitesten túl hozzánk legközelebbi csillag több mint 4 fényév távolságra van tőlünk!  A szomszédos nagyobb galaxis, mely a Tejútrendszer „közelében van” 2.500.000 fényévnyire van tőlünk! Felfoghatatlan távolság! És ez is smafu. A Hubble űrteleszkóp lefényképezett az eddig látott legtávolabbi galaxist, mely nem közelebb, mint 13.200.000.000 fényévre van tőlünk. 

Emberi elme aligha tudja felfogni ezeket a távolságokat és időket. Pár kilométert felfogunk és azt is, hogy a nagyi 100 éves korában már tapasztaltnak számít. A 10.000 kilométerekkel is megbarátkozhatunk és a millió évekkel is eljátszhatjuk, hogy felfogtuk. De, hogy több milliárd éve…, és ezeket megszorozni a fény sebességéve!!!  Márpedig, ha felnézünk az égre, azok az idők és távolságok oda vannak beírva! 

Az égre nézve látjuk, hogy mekkorák vagyunk. DE! Csapódhat be egy 10 fényévre lévő bolygóba egy óriás meteor. Robbanhat fel 1000 fényévre egy csillag. Elnyelhet 100.000 fényévre létező naprendszert egy fekete lyuk, ütközhet össze tőlünk felfoghatatlanul távol két galaxis, mit számít nekünk mindez?! Nagyon, de nagyon érdekes dolgok, tovább megyünk, nagyon, de nagyon fontos dolgok millió ok miatt. De mit ér mindez?  Hiába vagyunk a világűrben kisebbek, mint a porszem a Szahara homoktengerében. Hiába nagyobb a világűr, mint amekkorát csak fel tud fogni az agyunk. Nem ez a legfontosabb! Hanem az, hogy ebben az időben, ebben a pár évtizedben, amíg élünk, addig milyen érzéseket élünk meg! Csak ez számít! Ha fáj a fogad, robbanhat fel 5 csillag egyszerre a világ végén, akkor nekünk nem az számít majd. Újabb „Marslakók” szambázhatnak a szomszédos galaxisban, mit számít nekünk, ha itt a Földön 20 fok van, de bent a szobában kell írni a leckét. Az számít, mit érzünk! Ezen keresztül értékeljük a világot.

 A természet megvédése egy olyan élet lehetőségét tárja eléd, mely élményekkel van kikövezve! Nap, mint nap élhetsz meg csodát! Min