A lepkék világa

Káposztalepke

Széles körben elterjedt gyakori faj. Mindenhol megtelepedik a természetvédelmi területek nyugodt helyeitől a zsúfolt nagyvárosok kertjeiben. Az emberi tevékenységeket kihasználva sikerült így elterjeszkednie. Tápnövénye a civilizáció előtt a keresztesvirágúak voltak, de mára a termesztett káposzta lett a kedvence. A kerttulajdonosok vegyszeres irtási kísérlete csak rövid ideig hoz némi sikert, hiszen ezt követően visszatelepül, de a ritkább lepkefélék viszont kihalnak a területről. Kevés lepkefaj közül azonban ő nem védett.

A tömeges megjelenésükkor a fürkészdarazsak mellett egy speciális gombafaj is gondoskodik arról, hogy az egymást követő két évben ne legyen túlsúlyban ez a lepkefaj.

Nappali pávaszem

Egyike a leggyakoribb, legcsodálatosabb, legszínpompásabb lepkefajoknak. 2500 méterig szinte bárhol találkozhatunk vele. Városokban, illatos mezőkön, hangulatos erdei utakon is megpillanthatjuk őt. Tápnövénye a csalán, majd ha ezt teljesen elfogyasztotta, akkor „kacsintanak” át a vadkomlóra. Ha tehát ilyen meseszép élőlényeket is szeretnénk a kertünkben látni, hagyjunk meg egy félreeső szakaszon egy kis csalánost, és szerencsés esetben ilyen tünemények lehetnek otthonunkban. Kifejlett korában ő is szívesen landol a nyári orgona virágain. A rá leselkedő ellenséget hirtelen szárnybontogatással riogatja, melytől még a kismadarak is megijednek. Fő ellenségei a fürkészlegyek és fürkészdarazsak.A nappali pávaszem védett!

Hajnalpírlepke

A hajnalpír lepke európai faj. A kb. 2-2,6 cm-es rovar ritkás erdőkben, erdőszéleken érzi jól magát, de megél a virágos réteken és a kertekben, sőt még 2 000 méterig a hegyvidékeken is. Áprilistól júniusig láthatjuk repülni, de az Alpokban még augusztusban is megtalálhatjuk. Hernyóinak kedvenc tápnövényei közé tartoznak a réti kakukktorma, a szapora zsombor és más keresztesvirágúak.

Bogáncslepke

A bogáncslepke Dél-Amerika kivételével szinte az egész Földön megtalálható.

Európában az egyik leggyakoribb fajok közé tartozik. A 3 cm-es rovar nem válogat az élőhelyeket illetően. Bárhol tanyát üt, hol bogáncs található. Hegyvidékeken ő sem merészkedik 2 000 méter fölé.

A kifejlett lepkék szívesen keresik fel az aszatféléket, bojtorjánt, de a nyári orgonán és a lepotyogott gyümölcsökön is megtalálhatjuk őket. 

Barna busalepke

A busalepkék mindkét nemének szárnya narancsszínű. A szárnyuk alján szürkés színnel keveredik a narancsszín. Az utak mentén él, maximum 2 000 méter magasságig. Európában él, de Skandináviából, Írországból, Korzikából és Krétáról hiányzik. Az egyik leggyakoribb busalepke féle. Júniustól augusztusig repül. Elsősorban vadfüveken érzi jól magát. A szárnyait csupán félig kinyitva pihen és sütteti magát a napon.

Vesszős busalepke

Mindenütt rátalálhatunk a síkságoktól egészen 2 500 méter magas hegyekig. A barna busalepke mellett a másik leggyakoribb busalepke féle. Meleg nyári napokon bárhol, bármilyen élőhelyen előbukkanhat, kavicsbányától az illatos rétekig. A busalepkefélék olyan füveket és lágyszárú növényeket fogyasztanak, melyeket az ember gaznak és nemkívánatosnak minősít. Emiatt a vegyszerezéssel történő gyomirtás során az ő állományuk is jelentősen csökken. Emiatt Nyugat-Európában állományuk összeesett. Mi még szerencsére találkozhatunk velük.

Rezedalepke

Elsősorban sík és kisebb dombos területek lakója. Réteken és az utak mentén „futhatunk vele össze”. Szereti a meleg időjárást, számára ideális körülmények esetén akár tömegfajjá is válik. Nevéből adódóan elsősorban a rezedán él, de ezek mellett nem veti meg a keresztesvirágúakat sem. Nem túl nyugodt természet. Ritkán pihen meg hosszabb időre. Ha repül, általában egyenesen és határozottan teszi.

Közönséges gyöngyházlepke

A közepes termetű rovar a száraz rétek, parlagon hagyott területek és a hegyoldalak szerelmese. Egész Európában megtalálhatjuk.

Ha számára kedvezővé válnak a feltételek, elszaporodik és vannak évek, mikor közönségesnek mondható. Tápnövényét az ibolyafélék teszik ki.

Kis színjátszólepke

Ligeterdők, patakpartok lepkéje, de dombokon és alacsonyabb hegyekben, kisebb vízfolyások mellett is megél. Elsősorban Franciaországban és Közép-Európában találhatjuk meg. Németország északi részéből, Angliából és Skandináviából hiányzik, Spanyolországban és Portugáliában nagyon ritka.

Nálunk, főleg itt a Szigetközben nagy számban él, de a folyószabályozás miatt létszáma itt is megcsappant. Tápnövénye fehér és a rezgőnyár, de a fűzféléket is kedveli. A kis színjátszólepke védett faj! 

Atalanta lepke

Az atalanta lepke elég univerzális faj, sok helyen megtalálja életfeltételeit, de ha rajta múlik, a gyümölcsös kertekben érzi jól magát egy érett szilva nedvét szívogatva. Európában a 62. szélességi körig terjeszkedik. 

A hidegre különösen érzékeny, ezért a Kárpátoktól északra eső lepkék ősszel délre vonulnak, amit tavasszal visszavonulás követ. Ha lepke, és ha vonulás, akkor az atalanta jusson az eszünkbe. Szerencsére gyakori faj, nem kell túl sok idő, hogy felkutassuk őt.Tápnövénye a csalán, ritkább esetben a bogáncs.

Közönséges boglárka 

A közönséges boglárkával bárhol találkozhatunk. Egész Európában a sarkkörig és 2 000 méter magasságig megtalálhatjuk őt.

Három nemzedéken át áprilistól októberig repül, majd áttelel.

Hernyói a lucernát szeretik.

C-betűs lepke

Erdei utak, tisztások, ligetek, bozótosok lakója, de a kertekben és 2 000 méter alatti hegyvidéken is megtaláljuk. Egész Európában, valamint a Földközi-tenger apróbb szigetein is megél. Az elmúlt évek alatt állománya csökkent, de azért most is vannak évek, amikor még közönségesnek mondható. Főbb tápnövénye a csalán, a vadkomló, mogyoró, de a ribizlit és a futószedret is szereti.

Pókhálós lepke

Nedves erdők, ligetek, félárnyas élőhelyek lepkéje. Nem egy magashegyi túrázó jellem, hiszen 1 000 méter fölé ritkán merészkedik. Európától Szibérián át Japánig él. Szigetszerűen fordul elő, de ott viszont nem aprózza el és tömegesen vesz részt az élőhely rovarvilágában. Tápnövényként ragaszkodik a csalánhoz.

Sakktáblalepke

Száraz rétek, erdei tisztások lakója. Európa nagy részén megél. Nálunk még elég gyakori faj, de pl. Németország nyugati felében már jóval ritkább. Az egynemzedékes rovart június végétől augusztusig figyelhetjük meg. Igazi kánikulaimádók közé tartozik és a legmelegebb időszakokban aktivizálja magát. Hernyó korában viszont csak éjjel lakik jól lágy fűfélékből.A sakktáblalepke történetéhez tartozik a rokon faj is, a magyar sakktáblalepke, mely a folyószabályozásokból adódó környezetváltozás miatt kipusztult.