Őseink 7 millió éve még mit sem tudtak erről a tevékenységről, nem is volt rá szükségük. Idővel elődeink helyhez kötötté váltak és élelmük a holnapban is biztossá vált. Ezzel párhuzamosan csökkent külső veszélyeztetettségük az időjárástól és a vadállatoktól. Majd feltaláltak egyre több hasznos kelléket, melyek során szabadidőhöz jutottak, amit addig még nem ismert tevékenységek feltalálására, majd gyakorlására fordítottak. Sportolás és egyéb remek hobbik gombamód szaporodtak el az emberek körében. Mára a nyugati civilizációban rengeteg lehetőségünk van a szórakozásra. Többen a munkaidő végeztével tovább hajtják a mókuskereket pénzt gyűjtve, amit lelkiismeretüket megnyugtatva úgy publikálnak kifelé, én mindezt csak a családért tettem… Pedig szerintem pl. egy normális feleségnek, pláne gyerekeknek nem az a fontos, hogy a Spanyol Riviérán nyaraltak–e vagy, hogy milyen márkájú autóba ülnek. Az együtt töltött idő nagysága sokkal többet dob a latba. Nem vagyunk egyformák, de felfogásom szerint tudatosan kell élni minden nap, emiatt választanunk kell! Mit kívánunk tenni a szabadidőnkben? A tévé előtt ülve skandáljuk szüntelen, „mindig” csak erőszak megy a műsoron, miközben minden nap bekapcsoljuk azt. De lehet, hogy a filmek közben töprengünk azon, nem olyan ez a világ, mint amilyennek mi akarjuk és pont. Semmit nem teszünk, hogy olyan legyen, mint amilyennek mi képzeljük. A világot mi tesszük ilyenné vagy olyanná! Persze ők is, de mi is! Én, mármint én, egyes szám első személyben, meg te ugyanebben a szituációban. Messze nem mindegy hogy mit teszünk, és mit nem teszünk!
Minap beszélgettem egyik ismerősömmel, ki kissé hitetlenkedve és értetlenül hallgatta elképzelésemet a természetvédelmet illetően. Meg volt róla győződve, hogy amennyit mi teszünk, az csupán csepp a tengerben és ennyi befektetésért az elért eredmény semmi.
De akkor miért érdemes természetvédővé válni?
1. A természetvédelem a természetet szerető ember számára nem lehetőség, hanem egyszerűen belső indítatás és túlzás nélkül állítom, kötelesség! Annak, akinek van gyereke és megtanult feltétel nélkül szeretni, vagy „csupán” házi állatával tölti hétköznapjait, nem hiszem, hogy különösen magyarázni kellene. Aki szeret valakit és nem a popsija vagy épp a kivágott blúza miatt lóg vele, gondolkodás nélkül mindent megtesz azért, hogy neki a lehető legtöbbet adhassa.
Igaz, a 100%-ot nem adhatjuk meg, ezt tudjuk. Ahogy egymagunk sem vehetjük fel a versenyt a globális tényezőkkel szemben. Ha szeretjük, hát mégis képességeinkhez mérten védjük is azt!
2. Mit tehetnénk mégis mást? Márai Sándor, a Dalai Láma és ki tudja, hányan fogalmazták meg azt a sokak számára igaznak tartott gondolatot, mely szerint életünk értelmét a szolgálat adja, mellyel mások felé fordulunk.
Igen, nem magunkért élünk. Persze vannak más vélemények is, ők vélhetően nem is lesznek természetvédők. A nyíltsisakos önzéssel nem kell foglalkoznunk, ők ilyenek. De mi nem tehetjük meg ezt, hiszen azokat az előnyöket és élményeket, melyekre mi szomjazunk, csak a mások által tett „szolgálat” útján érhetjük el. Valaki egy hangos motoron ülve érzi jól magát, mert csodálták őt képességei miatt. Mi ebben a szituációban nem érnénk el a boldogságunkat, ha viszont egy vörösbegyet télen jóllakatunk almával, számunkra ez jelenti az értéket. A természetvédelem tehát szolgálat! Más élőlények körülményeinek javítását rejti magában.
3. A természetvédelemnek azonban az élet összes területén komoly elsőbbséget kellene élveznie, hiszen mit ér pl. az elektronika vagy épp az építészet természet nélkül? Az út a kvarkoktól a protonokon és az atomokon át egészen a gondolkodó emberig a természet nagyszínpadán zajlott. Amit tehát védünk az nem más, mint amiből lettünk, és amiben élünk.
Azt a táptalajt, azt a Földet védjük, melyből a világunk (fánk) sarjad. Hiába tudunk gyors autókat készíteni vagy szépen énekelni, hasztalan a meseszép hang vagy a legújabb ergonomikusan kialakított sportkormány, ha mindennek a lombkoronája alatt az élet feltételeit felszámoljuk és a fa kiszárad. A természet megvédése egyet jelent a jövőnk biztosításával, melynek eldobását semelyik épeszű lény nem kívánja, legfeljebb a felelőtlenség közönyébe takarja.
4. Vannak ennél azonban jóval kézzelfoghatóbb előnyök is, melyek a természetvédelemből fakadnak. Az élet folyamatainak tanulmányozása során ugyanis lehull a fogyasztói társadalmunkban csaliként elénk lebegtetett fátyol és az értékrendünk a helyes irányba rendeződik. Aki ugyanis megismeri a Fekete István által hangoztatott „törvényt”, másképp látja a világot.
A teli pocakos véleményalkotás elmossa a valódi fontos kontúrokat! A természetet ismerő ember tudja, micsoda küzdelmet folytattak elődeink nap, mint nap a létért, és tudja, mi az igazán fontos számára. Képes felfogni a létezés boldogságát! Hány atom kering a világegyetemben? És ebből melyik képes a látásra, hallásra, az ételek ízének érzetére? Micsoda felfoghatatlan szerencse, amiben részesülünk! A földön élő élőlények hány százaléka szenved szomjúságban vagy éhségben? És, ha mi nem tartozunk ezek közé, akkor micsoda életünk van?! Ez a létezés fantasztikusságának tudata és szerencsés esetben az alapvető szükségletek kielégítése már kiapadhatatlan örömforrásként szolgálhat számunkra! Egyből szánalmasan nézünk majd a legújabb méregdrága arcvizet magára spriccelő világsztárra, ki másnap depressziósan fekszik gyémántköves ágyán.
5. De a természetvédő egy másik XXI. századi betegséget is kedélyes mosollyal fogad, mely türelmetlenségből fakad. Aki ugyanis a madarak után kajtat vagy épp a gyomnövények tanulmányozására adja a fejét, jól tudja, holnap estére nem lesz belőle a szakterület professzora. Ez a fajta eredményhajkurászás nem a természetvédők betegsége. Tudjuk ugyanis, a feladatok minden, de tényleg mindennaposak, a magasabb fokozatok azonban csak évek, évtizedek múlva következnek be. Igaz, aki erre az útra irányítja bakancsát, nem is szeretne mást. Nem, mert ellentétben a „másik” világgal itt az út, amin végig haladunk, élvezetes!
Minden feladat végrehajtása „pl. terepi bejárás vagy előadás adása, program szervezése, élménybeszámoló, tájékoztató kódolása, honlap szerkesztése stb. élményszámba megy, ezért sem oly nehéz ezt a pár évtizedet a természetvédelmi berkekben tölteni.
6. Ami azonban az előző pontból következik, az már egy újabb megoldás a mai emberek fontos és megválaszolásra vágyó kérdései között, mely szerint az emberek többségének sincs kikristályosodott jövőképük.
Ennek hiánya pedig az egyhelyben való toporgás felbecsülhetetlen veszteségcsapdájába sodorhat. Az, hogy óvodásból iskolássá válunk, majd iskolásból felnőtté érünk, ezt követően nyugdíjasok leszünk nem túl sokatmondó jövőkép. Milyen lesz jellemünk? Mennyivel tudunk majd többet, mint előző nap? A természetvédő látja maga előtt a példát, amin Hermann Ottó, Fekete István, Konrad Lorenz vagy épp Richard Dawkins járt, és jár mind a mai napig.
Előttünk a lehetőség, látjuk, hová is lehet eljutni és persze a lépcsőfokok sem az útkeresés ködös homályába vesznek el.
7. A természetvédelem azonban nem egy kisajátító elfoglaltság. A tevékenység gyakorlása során ezernyi apró előnyt hordoz magával. A legalapvetőbb ezek közül a családi kötelékek hajókötéllé való felvastagítása.
Aki ugyanis tapasztalatszerző útjaira szűk környezetét is magával viszi, az nemcsak társas életükben unalmat és a megszokottságot hagyja a távolodó vonatként ponttá zsugorodó láthatatlan múltba, hanem kirándulások során összekovácsolja a csapatot az igazán vágyott állapotba. Ezen túl olyan ismerősöket ad, melyek nélkül szegényebb lenne az életünk, mint megérdemelnénk!
8. A természetvédelem ezen túl ezernyi kaput nyit ki előttünk, mely mindegyikénél szívesen fogadnak minket. Jómagam az út elején azt hittem, madarász leszek, de a csábítás elvitt más irányokba.
Belekóstoltam a dokumentációs fotózás örömébe és vadvirágokra, majd lepkékre, ma már a csillagos égre is tájékozottabban nézek fel, mint eddig valaha. Ezek az utak csupán lehetőségek, az arra járónak kell eldöntenie, mennyire hallgat a szívének hangjára.
9. A természetvédőt az út során olyan hatások érik, mely kétségtelen, változtatják. Aki nemcsak az emberi tevékenységekből összerakott képpel találkozik, hanem a világ teljes valódi arcával ismerkedik (ezért szerettem bele a világűrbe is), annak realisztikusabb képe lesz az egészről.
Hogyan is várhatjuk el egy unatkozó, mobiljával videofelvételt készítő 12 évestől, hogy védje meg az erdőt, amikor ő csak olyan közegben él, amit megetettek vele. Nem tud különbséget tenni a jó és rossz között, csak egy világot ismer. Konrad Lorenz hívja fel figyelmünket arra, hogy EMBER! Csak akkor tudsz egészségesen gondolkozni, ha tudod, mi az egészség. Akinek egész életében fáj a feje, nem vágyik arra, amit nem tud, hogy van fejfájás nélküli élet. A természetvédő láthatja az elmúlt 14,7 milliárd év történetét, következtetéseket vonhat le és találgathatja a jövőt. Ezáltal lehetősége van arra, hogy fel tudja ismerni a rákos foltokat a rendszerben és ki tudja alakítani a valós képet a világról.
10. Az ember terepen mozogva látja a természet csodáit. A kép nem áll meg, hiszen gondolatokká, érzésekké alakul át. Ezek az ingerek kovácsolják, alakítják ki jellemünket, egyéniségünket. A természetjárás során tehát nem történik más, mint szépülünk.
Nem teszünk mást, mint annak örülünk, hogy más él! A madármegfigyelés valójában a szeretet gyakorlása. Szeretteink óvása, védése egy egész életet tölthet ki értelemmel. Aki ezt válassza, bízhat benne, ha pl. idealista, akkor mivel Urának teremtményét óvta és védte, halála után oda kerül, ahol a jókat tartják számon. A naturalisták pedig megkönnyebbülten csukhatják le örökre szemüket, mert tudják, ennél tartalmasabban aligha lehetett volna.
