13, 7 milliárd év története

A XXI. századi csillagászok többségének elképzelése szerint 13,7 milliárd éve létrejött a tér, az idő és az anyag.

Az, hogy mi volt ez előtt, a természettudományok kutatói nem foglalkoznak vele, mivel nem volt idő, így arra a területre nem terjedhet ki adatgyűjtésük.Az ősrobbanással és az azt követő időszakkal foglalkozunk majd.

Az ősrobbanás pillanatában elképzelhetetlen mennyiségű anyag jött létre, mely felfoghatatlan sűrűségben összpontosult össze. A kezdet után 0. 000000000000000000001 másodpercben annyira meleg volt, hogy se a protonok, se a neutronok nem bírták volna ki, így még csak kvarkok voltak az univerzumban.

( A világban a fénynek van a lehető legnagyobb sebessége, ami másodpercenként 300 000 km-t tesz meg. Így évente 9 600 000 000 000 km tesz meg. Ez azt jelenti, hogy a világűr ma 13, 7 milliárd év-szer 9 600 000 000 000 km nagyságú.Hőmérséklete 2, 7 Kelvin, azaz -270 0C, mely az ősrobbanás következménye. A bolygók között annyira ritka a levegő, hogy 1 m3–ben csupán 1 részecske van.)

Azonban a tér tágulása hatására a hőmérséklet és a sűrűség csökkeni kezdett. 0. 0001 másodpercben három kvark létrehozott egy protont és egy neutront, majd az ősrobbanást követő első másodpercben létrejött az elektron. Ezután telt, múlt az idő, a tér egyre nagyobb lett, a hőmérséklet pedig folyamatosan csökkent. 300 000 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy létre tudjanak jönni a legegyszerűbb atomok, hidrogén, hélium. A világegyetem lassan áttetszővé vált és az anyagról levált a sugárzás.

Becslések szerint az Univerzumban 10 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 000 atom van.

1 000 000 évnek kellett elmúlnia ahhoz, hogy a szétrobbant és atomokká összeállt anyag szétszóródjon, majd gravitáció hatására újra csomókba álljon össze. Több millió évnek kellett újra eltelnie, hogy az összecsomósodó felhők, csillagóvodák, melyek nagysága több tízévnyi nagyságot is elérte, csillaggá esett össze. A nagyon hideg anyag egyre sűrűbb és forróbb lett. Létrejöttek a protocsillagok, majd mikor elérték a 10 000 000 fokot, beindult a nukleáris reakció és a csillag megkezdte „működését”. A csillag tehát ellentétben a bolygókkal, saját fénnyel rendelkezik.

A Nap a legközelebbi csillagunk, melyet Proxima Centauri követ 4, 2 fényévnyire tőlünk. A csillagok méretében óriási eltérések vannak. Legnagyobb ismert csillagunk a VY Canis Majoris, aminek átmérője nem kevesebb, mint 1 433 467 200 km. A csillagok tömegében hatalmas különbségek léteznek. Van, melyik csak 0, 07-szerese a Napunknak, de ismerünk 100-szor nehezebb égitesteket is.

Belátható Univerzumban becslések szerint 7 000 000 000 000 000 000 000 csillag van.

A gravitáció azonban nem csak a csillagok, hanem galaxisok kialakulásához is vezetett. A világűrben azonban vannak olyan helyek, hol 1 000 000 Nap tömegnyi anyag összpontosul, létrehozva ezzel olyan erős gravitációt, melyből a fény sem tud szabadulni. Ezt a jelenséget nevezik fekete lyuknak. Majdnem minden galaxisban van ilyen összeomlott csillagokból álló fekete lyuk. Földünk a tejút rendszer egyik bolygója. A tejútban 200-400 milliárd csillag található, mely 97 800 fényév átmérőjű galaxisban állt össze.

A hozzánk legközelebb álló csillagunk a Nap, mely 150 000 000 km-re van tőlünk. A fény ezt a távolságot valamivel több, mint 8 perc alatt tudja megtenni. Napunk kb. 5 milliárd éve keletkezett és most középkorú. Majd újabb 5 milliárd év múlva vonul nyugdíjba. A Nap tömege 1 300 000 nagyobb tömeggel rendelkezik, mint Földünk, mely a rajta zajló folyamatok miatt másodpercenként 40 000 tonnával csökken. 13 600 000 Kelvin a mag hőmérséklete, a felszíne azonban „csak” 5 500 Kelvin. Hatalmas hőmérsékletét a hidrogének összeütközéséből nyeri. Ennek kapcsán ugyanis hélium, valamint hatalmas mennyiségű energia keletkezik. Az ebből kapott energia a Földünk egyetlen „legális” energiamennyisége.

Naprendszerünket 8 bolygó alkotja, melyek az alábbiak: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.

A Földünk 4, 54 milliárd éve keletkezett. „Alapanyaga” a Napunk maradéka, szoláris köde. Ebből állt össze és sűrűség szerint csoportosult. A legsűrűbb anyagok a Föld középpontja felé sodródtak, majd a ritkább anyagok, egyre kívülebbre kerültek. 5 100–6 378 km mélyen található a belső mag, melyben 12, 8–13, 1 gramm/cm3 sűrűségű anyagok álltak össze. Ezt követi a külső mag 2 890–5 100 km mélyen, amit 9, 9–12, 2 gramm/cm3 anyagok alkotnak. A 35–2 890 km-t alkotó köpeny már csak 3, 4–5, 6 gramm/cm3 sűrűséget alkot, a felső köpeny csupán 15 km-t tesz ki 3, 4–4, 6 gramm/cm3-vel, melyet a Kéreg tesz teljessé 2, 2–2, 9 gramm/cm3-vel.

Ezen túl megkülönböztetünk Troposzférát, melyet 7 km-ig jelölünk. Sztratoszféra már 50 km-ig nyújtózkodik. Ezen a magasságon már egy csepp nedvesség sincs, teljesen száraz a levegő. Mezoszféra egészen 80 km-ig terjed. Itt már akár -100 0C is lehet, és itt alakul ki a hullócsillag képe is. Termoszféra már 800 km-es magasságig nyúl ki, melyben a Föld gravitációs ereje alig-alig képes megtartani a gáz halmazállapotú atomokat. Ebben a rétegben keringenek a műholdak többségei, valamint az űrállomás is. A Föld vonzásának legfelső rétege az exoszféra, mely 10 000 km magasságig terjed. Itt mosódik össze a Föld és az űr légköre. Nappal a hőmérséklet eléri az 1 000 0C fokot. Az atomokat itt már csak nagy ritkán találjuk.

A Föld kialakulása során az anyagok még nagyon forrók és képlékenyek voltak, magma tenger alakult ki, melynek mélysége elérte a 200 km-t is. Eközben folyamatosan bombaként zuhant be a meteorid eső. 150 millió éven át ilyen körülmények uralkodtak a Földön. Ezt követően a kéreg lassan megszilárdult és kialakult az őslégkör. Szén-monoxid, szén-dioxid, metán volt jellemző, majd az őstenger kialakulása után vízgőz is került a légtérbe.

Oxigén nem volt. Az ultraibolya sugárzás hatására a vízgőz hidrogénre és oxigénre bomlott. Így jött létre az oxigén, ami lehetőséget adott az élet kialakulására.