Bejelentés



Madár- és Természetbarát Portál
"Légy szerelmes az életbe" Hobo

MENÜ











A csuszka mesés útja


Hol volt, hol nem volt, valamikor réges-régen a tehénlepény hegyen túl, ott, ahol Józsi bácsi könyökéig az orrába túrt, élt egy madár, melyet az arra járó latinok csak így egyszerűen Sitta europaeának neveztek el.
Főszereplőnket nem csak az európai természetjárók ismerik. A leghidegebb és a sivatagos területek kivételével egész Eurázsiában megtalálható. Sőt, még az észak–afrikaiak is találkoznak vele. Ezeken a területeken az erdőkben, arborétumokban, parkokban, kertekben üt tanyát, az ember közelsége sem zavarja. Jól viseli az arra járó Sp-k és Lolák zavarását is. Külön tanulmányt sem írtak róla, hogy Alekosz és egyéb villalakók társaságától menekültek volna.
A csuszka a kicsi madarak közé tartozik, hiszen csak 14 cm hosszú és kiterjesztett szárnyakkal sem tudja elkergetni a macskákat, hiszen így sem mérhetünk 22 cm-nél nagyobbat.
Főszereplőnk bizonyos értelemben erősebb, mint Fekete Laci! Őt ugyanis még nem láttam fejjel lefelé csúszni egy fa törzséről. A csuszkát viszont igen! De nem csak erős, okos is! Ha ugyanis nagyobb nyílású odút talál, mint beférne, megvárja, míg kijön a tollas és ezután sárból készült anyaggal addig szűkíti a bejáratot, míg csak ő fér be! Szép, erős, okos és még eszik is! De mit?

Ornitológiai szakkönyvek még nem írták, hogy miként reagál a lecsós füstölt csülökre, de arról bárki meggyőződhet, hogy a természetben elsősorban ízeltlábúakra vadászik. Télen, amikor elbújnak az aktív hamik, hát bizony az etetőkre is ráveti magát.

A csuszkákat bántani nem illik, nem szabad, nem érdemes, a természetvédők 10. 000 Ft-ra bírságolják azt, ki ez ellen tesz.
A madár egy verőfényes keddi reggelen kibújt az odújából és kiáltott. Hogy a macska rúgja meg, a Győzike házának alapjánál dolgozó markoló vájja ki fogát annak a gerinctelen tollfosztott lénynek, ki felzabálta a reggelimet! Így éhesen megvakarta csőre alatt található tollait, majd a következő következtetést vonta le. Itt vagyok 3 évesen, éhesen és még alig láttam valamit a világból, eljött hát az idő, becsukom magam mögött az ajtót és itt hagyok mindenkit… még azt is, ki most jóllakva röhög rajtam valamelyik zugban.

Kikászálódott az odúból, egyszer még hátranézett, majd ráfeküdt a szélre és elindult arra, amerre a szeme látott. Szegénynek a lakosztálya nem a tengerre, hanem egy panelrengetegre nézett, hol hatalmas kőtömbök nyújtózkodtak az égig. Itt is lehet élet? Mormolta magában. Vagy csak alkalmilag száll be egy-egy madár, ki eltévedt? Az is lehet egy élőhely, vagy csak átmeneti megálló. Alig, hogy beljebb merészkedett, vidám madarak csapatára lett figyelmes. A hangos csiripelő népség ott ugrándozott előtte, amit nem tudott szó nélkül hagyni. Kik, vagyok ti, és mit csináltok erre, ahol még a madárinfluenza járvány is csak a tévé képernyőjén jelenik csak meg? Hozzáballagott a legöregebb házi veréb, mely 19 éves volt, és azt mondta neki:
„Amikor az ember újféle módón kezdett élni, utcákat, városokat épített, új lehetőség, új élőhelyek nyíltak előttünk. Mi ilyen körülmények között is meg tudunk élni, emiatt népesítettük be ezt a területet is. Európában idővel egyre kevesebb társunk látta meg a napvilágot pl., Angliában vagy Hollandiában 50%-kal csökkent állományunk az elmúlt évtizedek során. De múlt héten összefutottam unokatesóimmal, kik elmesélték, náluk még keményebb a szitu. Mezei veréb rokonunknál Angliában 30 év alatt 100 verébből csupán 5 maradt. A veréb nemzetségünkre most világvégi idők járnak, de ezt már verébnosztredamus is megjósolta. De mi ennek az oka? Hát az, hogy az a gyantázott mellkasú lény egyre több vegyszert használ, ami az élelmünk drasztikus csökkenésével jár. Ezen túl a termények kezelése, vetése és betakarítása is gyökeresen megváltozott, emiatt csökkent az állományunk”.
Csuszkánk leszegett fejjel hallgatta a zárszót, majd csőrt lógatva indult tovább a kisebb épületek felé.

Ho ho ho hoóóó. Megpillantott egy madarat, mely teljesen Fekete Pákóra emlékeztette, de ő nem riszálta annyira popsiját…
Ki vagy te kormos? - kérdezte.
Én vagyok a feketerigó! Itt élet a házak közt és baromira komálom ezt a területet.
Várj, öcsém, neked nem valahol a bozótba kéne kommandóznod az erdő szélén? – szólt közbe a csuszka.
Háááát, izzéééé, jön zavarba a tollas. Rokonaim egy része még mindig ott játssza a Rambót, de mi már kultúrakedvelő rigók lettünk itt, a város közepén. Tudod csuszka, az „élet nem egy habos torta”. Állandóan hajtunk a hamiért, mely nem adja könnyen magát. Míg az emberi szülő becsomagolja tízóraiját a gyerekének, addig nekünk, magunknak kell összebumlizni a rovarokat, pókokat. Itt bent a városban sokkal happybb a helyzet. Több a hami, melegebb a hőmérséklet, és ami nem mindegy, télen is túl tudjuk élni azt a pár hónapot, míg a matulás társainknak délre kell vonulniuk. Az emberi környezet számunkra jóval szimpibb, mint a kinti vadon. Hozzászoktunk az emberekhez, ők meg hozzánk. Voltál már erdőbe? Láttad, az ottani tesóink 50 méterről is eliszkolnak a kiszedett szemöldökűektől, itt meg még a 120 kg-os sumósokat is 2 méterre bevárjuk. Állományunk sokkal nagyobb itt, mint kint, élesben. Jó ez nekünk és holott, néha megdézsmáljuk a górék veteményes kertjeinek gyümölcseit, azért elvagyunk egymás közelében.

Na, végre egy jó hír, mosolygott a csuszka. De nemcsak az előbb hallottak hangolták át, hanem az a csokor rovar is, mely ott masírozott felfelé a fa törzsén. Ég veled! Majd kinyitotta csőrét és lehetőséget adott a rovarok számára, hogy végre letisztázzák az örök kérdést, mely szerint van–e lélekvándorlás vagy nincs. Az ízeltlábúak tudták a választ, a csuszka meg jóllakott. De szép is ez az élet!

Hoppá, ki ugrál ott az ágon, mint X faktorban a Király L. Norbi?  Bár, amint hallom, a hangja mérföldekkel felülmúlja a sztárgyárból kikerült egyénét. De érte talán még Keresztes Ildikó sem ejtett krokodilkönnyeket. Neki nem is kell reflektorfény, mert a széncinege – vagy, ahogy felénk nevezik cinke – közismert lakója a kertvárosi térségnek. De miért van az, hogy ilyen sokszínű madárvilág fogadja a város lakóit? Hogyan fér el egymás mellett, és miért is kell ennyiféle madár?

Ennek a kérdésnek a megválaszolására a legöregebb széncinege vállalkozott. Ó, mint látod csuszka, mi is elég különbözőek vagyunk. Nézz meg engem, látod itt a pocim? Olyan nagy, mint a Lacinak a Való Világból! És kék cinege rokonomat látod, ő már karcsúbb, olyan, mint Alekosz, csak nem annyira érzékeny a lelkem. És ott az őszapó? Na, ő a leggizdább, mint a fogpiszkáló.

Képzeld el, amikor nyár van, semmi balhé nincs, mindenkinek van kaja bőven, jól vagyunk lakva. De ha eljön a tél, pont úgy, mint a villában megvonják tőlünk a hamit. Viszont, ahelyett, hogy mi egymást anyáznánk, kulturáltabban oldjuk meg a konfliktust. Laci tesó a legvastagabb ágakon bohóckodik majd, onnan gyűjti be a nyamit. Alekosz haverunk, mivel nem meri leverni Lacit, olyan ágakat keres fel, ami Laci alatt leszakadna, de őt még elbírja. A fogpiszkáló pedig a kis ágszéleken akrobatázik, honnan még Alekosz sem tudja elérni. Így jött létre a tömzsi széncinege, a karcsúbb kék cinege és a pehelysúlyú őszapó.

Köszi, haver, hogy elmondtad, most már tudom, miért van közel 400 féle madárfaj Magyarországon.
Oké, Csuszka, de ahhoz mit szólsz, hogy én lettem az év madara! Na, ugye, leesett az állad, te állat! Mit szólsz, híres vagyok, bár vélhetően tovább ott leszek az égen, mint a tévé sztárgyárából kikerültek! De azért mesélek neked erről is egy picit.

Holott nem vagyok egy óriás, csupán 14 cm és a szárnyfesztávolságom sem nagyobb 22 cm-nél, mégis retteg tőlem a rovarok társasága. Étvágyam ugyanis kegyetlen. Ha óriás lennék, hegyeket ennék meg, de így kismadárként csak pókokat, szöcskéket, hernyókat hamizok, de azt merőkanállal. Testtömegem csupán 20 gramm körüli, de naponta általában ennyi apróságot le is nyomok a torkomon! Ha viszont fiókákat nevelek, akkor lekopasztok minden fán élő élősködőt! 6-8 fiókámat etetni nem egyszerű feladat, úgy, hogy én se halljak éhen. Csoda, ha ilyenkor 3 hét alatt akár 20. 000 állatot alakítunk át guanóvá?

És hol költesz cinege?

Én az odúkat részesítem előnyben. Az emberek ki is szoktak nekem rakni úgynevezett „B” odúkat, melyekben remekül érzem magam, de ők is! Képzelheted, ha a kertjükben ütök tanyát, a fáiról hordom le a számára kevésbé szimpatikus „kártevőket”. Örül is nekem a gazdi, még a permetező kannát is elhajítja lelkesen!

De téged télen is szívesen látnak az etetők körül! – szól a csuszka.

Na, igen, egész évben itt vagyok és télen, amikor elfogy a rovar, hát segít egy picit az ember. Kirak nekem az etetőbe különböző magvakat. Az ügyesebbjei már este tálalnak, így a korán kelő tesók sem csalódnak. A bibi akkor van, ha pont ónos eső körül nem zárják el az asztalt. Bélműködésem, mint írtam, borzasztóan gyors. Voltak madarászok, kik azt is megfigyelték, ha bodzát ettem, pár perc múlva az ürülékemben szerepelt az étel „maradéka”. Ennek viszont az a hátránya, ha reggeltől nem tudok enni, estére teljesen legyengülök és az éjjelt már nem biztos, hogy túlélem. De ezen túl sem egyszerű: az állandó rettegés – ragadozók miatt, - éhség és az időjárás nem kíméli csöppnyi szervezetem. 2-3 éven túl többségünk nem is él tovább. Persze egy összkomfortos volierben akár 10 évnél is tovább bírnám.

Köszi, haver, hogy ennyi mindenre megtanítottál. Remélem, még látjuk egymást!

A csuszka ment-mendegélt tovább a levegő országútján és egy csodaszép tollas kistestű ragadozó húzott el a fele fölött.
A Király Linda ordítson rád, te sárga szemű kampós csőrű ragacs!
Ne szólj be, öcsi, mert a fiókám fogja leszopogatni a combcsontodat! De mi a holdkóros Mari néni receptkönyvét tartasz a karmaid közt?
Te se kötekedj, mert most karvaly pörköltre gyűjtök önként jelentkezőket. Te is jössz! – tréfált a csuszka.

Bocsi (vette komolyra a kismadár), nem szórakozok veled, az a pálya, hogy 2011. április 30-án, Kimlén lesz egy természetvédelmi banzai és ahhoz gyűjtök adatot. Mi a véleményed a világról, van valami üzeneted a versenyzők számára?

Rossz lóra tettél, öcsém! Én majdnem annyit beszélek, mint Nagy Kornél, úgyhogy remélem dupla Parker tollal készültél, ja és van nálad 2 terabytes USB-s HDD is, mert másképp bele se kezdek! Képzeld, ez az álszent ember kikiáltott gyilkosnak! Azt mondja, hogy visszataszító, amit csinálok! Ha elcsenek egy-két madárkát az etetőről, a fák lombjai közül már hisztizik, mert az a szegény madár. Bezzeg, amikor ők leparkolnak a Tesconál, Lidlnél, és még ki tudja hol, majd shoppingolni indulnak, az már más, ugye? Amikor az ajtó magától nyílik ki előttük és a kellemes hőmérsékletű helységben, hol halk zene is szól, a vörösen megvilágított pultból leemelnek egy műanyagba öltöztetett húst, az nem baj! Tudod mi a különbség? Amíg az én prédám az elfogás pillanatáig szabadon él, addig ez a fajankó minimális helyen, ahol még mozogni sem tudnak, ott tenyészti a csirkéket, itt rakja elé a kaját és vezeti el tőle a kakiját. Majd, amikor elkészül a gyárban a hús, hát megöli, és azt adja az amnéziára ítélt vásárló kosarába. Most akkor melyik módszer etikusabb? Az enyém, a karvalyé vagy az övék?

Igazad van, haver! Tényleg humánusabb vagy, mint az álszent ember. De azt hallottam, hogy vakmerőbb vagy Hamiltonnál is?

Igaz, ami igaz, ha a hami ott cikázik előttem, nem ismerek lehetetlent, kevés akadály állít meg és követem tűzön–vízen át!

Köszi, Van Damme a riportot! Jó vadászatot!

Hoppá, véget ért a település!

De, te ott! Te óriási madár lábon rúgtak, hogy csak az egyik lábadon állsz? Ki vagy te?

Látszik, hogy a környékről sem dugtad még ki az orrod, csuszka pajtás. Én vagyok a nép madara, a fehér gólya! Látod a szép piros csőrömet és a piros lábamat? Na, ettől kap szívbajt a sáska, a kisegér, na meg persze a béka is! Ők ugyanis mind az étlapomon szerepelnek! Sőt, lecsapok még apró énekes madarakra is, és már kisnyulat is kóstoltam már!
De látod ezeket a szép hosszú szárnyakat, másfél méternél is nagyobbak ám! Ezekkel fekszem rá a felfelé szálló meleg levegőkre – „magyarul” termikekre, – és így lavírozok hazáig. Márciusban itt is vagyok és kezdődnek a feladatok. Augusztusban már összeállunk a haverokkal jó nagy csapatokban és szeptemberben együtt indulunk vissza Afrikában.

Tényleg van egy rokonod, ki hasonlít rád, csak egy picit sötétebb, mint Te?

Óóó, a fekete gólyára gondolsz? Hát igen, ő egy különleges figura. Nem bír beilleszkedni az emberi világba. Látod, én itt élek az autók, tegnapelőtt még lovas kocsik fölött. Régebben még a kéményeken, ma inkább villanyoszlopokon, unokatesó még mindig az erdő mélyén nyomul és nem komálja a zavarást. Ő rühelli, ha nyüzsi van körülötte, inkább odébb áll. Emiatt mi (bár már ez is nagyon kevés) 5000 pár körül költünk, ők meg örülnének, ha 300 párjuk összejönne. De nem alkuszik a fekete gólya. Emiatt minket csak 100. 000 Ft-ra taksálnak, addig őket már 500. 000 Ft-tal védik.

 De velünk sem bánnak mindig kedvesen az emberek. Nem szeretek panaszkodni, látom, te sem vagy az a fajta, de nem ritka az sem, ha elkergetnek bennünket, mert a házak lakóit zavarják az ürülékeink, melyek a fészek alatt jelennek meg.  Ilyenkor elkergetnek bennünket, mi meg nyelünk egyet és nem értjük az ablakuk előtt kipufogókból áradó hányadék ellen, miért nem lépnek fel hasonló módszerekkel?

Köszi, gólya, hogy ezt így megosztottad velem! Örültem, hogy találkoztunk! Jövőre majd újra erre jövök.

Mennyi fa van itt a város szélén. De várjunk csak, ez nem az, amire én gondoltam. A fáknak tényleg azonos korúaknak és egy sorban ültetettnek kell lennie úgy, hogy 3 km mélyen belelássunk? Itt valami hibázik. Hol van az odvas fa, amibe harkály vájhat odút? Hol van aljnövényzet bokrokkal, ahová el tudnak bújni a tollforgatók? Ez nem az a hely, amiről mesélt nekem a papám, mormolja magában a csuszka. Keresni kell egy másik helyet. Beindult hát a fákból rajzolt autópályára és hosszú percekig döngetett át rajtuk. Majd, mikor behúzta a kéziféket, egy sűrű áthatolhatatlannak tűnő dzsungel burjánzott előtte. Na, ez az a hely, amire én vártam!

Bele is  ásta magát az erdőbe, alig tett meg pár szárnycsapást máris egy 24 cm-es tarka madár mellé landolt. Helló rokon! Micsoda csodás csőröd van! Ezzel még a fafejűekkel is el tudnál bánni!

Az biztos öcsém, de nem csak a csőrömet figyeli az ember fia! Látod a fejem! Na, ha erdőbe jársz, és ha nem bújok el előled, akkor érdemes erre is egy kis időt szentelned. Ha ugyanis velem, nagy fapokánccsal hoz össze Ámor, figyeld a tarkómat is! Amelyikünkön ugyanis piros sávot találsz, az nem abból fakad, hogy jól berúgtunk, mint albán csacsi és nem találtuk meg a hazafelé vezető legrövidebb utat. Sőt, még más tojóval való huncutkodás végi lebukás megrázkódtatásait sem jelenti a folt, hanem csupán arra következtethetsz ebből, hogy egy igazi macsós hímmel van dolgod. És mit szólsz a fekete Elvis Presleys csíkomhoz? Ha az látványosan megszakad, akkor haver, az nem is nagy fakopáncs, hanem később betelepült balkáni fakopáncs!

Milyen harkályok élnek még körülöttünk?

Vagyunk mi nagy-, közép-, és kis fakopáncsok. Van még balkáni fakopáncs, fehérhátú fakopáncs, bár az utóbbi már nagyon ritka. Ezen kívül él még nálunk fekete harkály, zöld-, hamvas küllő. Itt van még közöttünk egy „dilettáns” is, aki kilóg a sorból, mint Zámbó Jimmy karaoke az SP koncerten. A nyaktekercs ugyanis  nem ácsol odút, hanem kész lakhelybe vackol be. De ő a harkályok Hobója is, hiszen ősszel maga mögött berántja az ajtót és eliszkol délre!
Te, harkály és az miért van, hogy olykor csak lassan-lassan kopácsoltok, majd egy másodperc alatt többször is?

Ennek az oka, hogy amikor táplálékot gyűjtünk, akkor lassabban, komótosabban vésünk. Ha odút vésünk ki, akkor sem követjük az M16-os géppisztoly sorozatát. De, ha ránk jön a tojózhatnék, akkor pörgetünk keményen! Tudod, egy jó kis tojóért mindent.

De, ti a csemegézéseteket sem veritek nagydobra. Azt már az ovisok is tudják, hogy a fán élő rovarokat pusztítjátok, de az már a gimiseknek is újság, hogy a gyümölcsökkel is szívesen barátkoztok és meghamizzátok azt. Sőt, a zöld küllő tényleg kedvenc csemegéje a hangya?

Jól tudod csuszka barátom, felkészültek harkálytanból!

Köszi, de most már tovább állok! A kukacok táncoljanak a csőrödben!

Máris repült tovább egészen egy galamb nagyságú madárig, ki egyből elkiáltotta magát, mint az X faktoros nyári lányok, amikor még tovább engedték őket. A varjúfélék közé tartozó, szárnyán klasszikus kék tollat viselő madár egy kérdést szegezett csuszkánk fejére. Mi a fenét keresel te erre? Tesókádat? Előbb láttam 600 méterre, nyugatra.
Nem, nem – válaszolta a csuszka.
Valaki elcsórta a reggelimet, emiatt bedühödtem és elindultam világot látni. Ha már éhes vagyok, legalább hülye ne legyek.
De, te öreg szajkó pajtás. Mesélj nekem valamit, tényleg igaz, hogy jobban utánozol hangokat, mint Nacsa Olivér Friderikusz Sándort?

Látom, azért tájékozott vagy.  Igen, jómagam és bratyóim megtréfálják még a madarak után kajtató természetimádókat is! Az egerészölyv kiőő kiőő kiálltását gyakran utánzom, de a a varjúk károgása is menni szokott. Sőt, a fácánkakast is eljátszom ám! Na, de ez még semmi! Az ember szőrős négylábújának ugatását is lekoppintottam már. Őseimnek még a szekerek nyikorgása is ment, de mi már csak mutatóban látunk egyet-egyet.

De szajkókám, úgy hallottam, rád több jelzőt akasztottak, mint karácsonyfára a díszeket!

Hát igen, van pár státuszom. Én vagyok az erdő őre! A környék állatai jobban figyelnek az én hangomra, mint a városban megszólaló autóriasztóra! A riasztó hangom intő jel a többi állat számára is, sőt! Ha a fáknak lábaik nőnének, az erdő kifutna alólam!

Egyszer valahol Lábatlan fölött egy Nagy Kornél nevű csavargó egy kisemlőst próbált fényképezőgépével megörökíteni. De nem hagytam! Kiszúrtam, mint hisztis gyerek a zöld lufit és égnek kiáltottam érkezését. Erre a Mickey egér egy pillanat alatt befutott a lyukába! Láttad volna Kornél képét. Jó móka volt nekünk! Ő annyira nem élvezte.

De első erdésznek is hívnak. Ükapáimnak is volt egy olyan szokása, hogy spejzoltak. Ősszel, amikor sok volt a hami, eldugdostak belőle, és amikor jött a hideg és a hiány, hát felkeresték a rejtekhelyeket. Igen ám, csak memóriájuk véges volt, így az összes magot messze nem találták meg. Így hát fát ültettek és innen kapta az első erdész nevet.

Öregem, te aztán lassan az erdő királya nevet is megkaphatnád! De lassan tovább indulok, mert kíváncsi vagyok, mi van a fákon túl.

Repült, repült a madár hosszú km-en át, mígnem egy hatalmas szántóföldhöz ért.

De nézd már, mennyi madár koncentrálódik itt az utolsó fasor környékére. Annyian vannak itt, mint Győrben a X faktor koncert bejáratánál. Hahó, fiúk lányok, ingyen chipset osztanak, hogy ennyien tolongtok itt?

Nem, szólt egy citrom színű madár. Tudod, az élőhelyek találkozásánál nagyobb a mozgás, mint a tiszta homogén területen. Itt találkozik a több terület élővilága. Emiatt is érdemes a természetcsodálóknak ezekre a területekre különösen fókuszálni.

És te ki vagy, pici sárga madár? - kérdezte a csuszka.

Én vagyok a citromsármány. Alig vagyok valamivel nagyobb, mint egy széncinege, és hozzá hasonlóan egész évben itt vagyok. De látod ezt a pici csőrömet, haver? Nem olyan hosszú, mint neked! Ha rám nézel, így már láthatod, hogy kevésbé komálom a pacal pörköltöt töpörtyűvel. Engem az apró magvak jobban felcsigáznak, mint énekes rigót az éti csiga! Ha egy tál gyommagot adnál elém, úgy nekiesnék, mint éhes Béla a libasültnek!

Na, de látod azt a félnótás gébicset az ág végén, őt interjúvold meg! Biztos elvesz a szárnyadról pár perc alatt!

Meg is próbálom! Köszi!

Jó napot kívánok, gébics úr! Mi a szitu? Az a sárga fószer azt büfizte, hogy te tudsz olyat, amit én nem? Igaz ez?

Na, figyelj csuszka! Miért hívnak engem tövisszúrónak? Tudod?

Nem!

Tudod, én várta madár vagyok! De nem azért, mert sokáig vártam a tojómra, ki tojt idejönni időre, és le se tojt, hanem mert a cinegékkel ellentétben nem én megyek a hami után, hanem a rovarokat megvárom, míg közelembe jönnek. Egy ág végére ülök, és addig várok (mint a szürke légykapó), amíg pl. a cserebogár erre nem repül. Ha viszont már előttem jár, odarepülök, és hamm, bekapom, mint Update Norbi a lenmagos zsemlét.

Értem öreg gébics, de még most sem tudom, miért kaptad a tövisszúró nevet?

Annak pedig az oka, hogy rendelkezünk egy speckó tulajdonsággal. A zsákmányolt elemózsiának egy részét ugyanis nem fogyasztjuk el, hanem egy tövisre kiszúrjuk. Jöttek ide már ornitológusok, kik faggattak, hogy miért tesszük mindezt! Ugye ezzel próbálunk udvarolni? Kérdezték. A másik meg az élelem raktározását vélte ebben felfedezni, de nem árultuk el nekik. Hagyjuk, hadd találgassanak!

Egyet azért még árulj el nekem gébics! Az meg mitől van, hogy alig vagytok itt pár hónapot, és mégis ezt a helyet tekintitek hazának?

Kicsi csuszka, ez azért van, mert hiába csak áprilisban érkezünk ide és már szeptemberben csomagolunk is, mivel itt láttuk meg a napvilágot, emiatt ezt tekintjük hazánknak. A szüleim mesélték, felesleges lenne már márciusban itt toporogni, akkor még nem lenne megfelelő táplálék, és bizony decemberben sem lenne semmi csőrbe való.

De figyu, gébics, ha már csőr, micsoda komoly szerkezeted van az orrod végén! Olyan, mint a ragadozóknak!

Igen, nem elég, hogy bogarakat eszek, még kisebb emlősöket is elcsípek, ehhez azonban muszáj egy komolyabb „konzervnyitó” – ha érted, mire gondolok.  De csuszka, látod ott távolban azt a nagy madarat! Na, ő szintén tudna érdekességekkel szolgálni! Nem akarlak lerázni, csak belőle kevés van, és ne szalaszd el a lehetőséget!

Köszi gébics! Még találkozunk!

ÓÓÓÓ, te snidlinges vajas kenyér, micsoda szép madár vagy! Hogy hívnak?

Én vagyok a túzok, de vigyázz mindgyárt púúúúzok! Csak vicc volt?! Az viszont nem, hogy Európa legnagyobb testű madara vagyok! Akár 1 méter magas is lehetek, de szárnyfesztávolságom 2,5 méter is lehet! A hímjeink akár 18 kg nagyra is megnőnek! Általában fűféléket csipkedek, de csigákat, férgeket, sőt még kisemlősöket, esetleg kismadarakat is megeszünk. Nem vagyunk vonulók, egész évben láthattok, elsősorban a földön, de ha kell, szárnyra kapok, azonban ekkor sem darálok le több 1000 km-t, mint a sarki csér. Viselkedésünk, főleg az emberrel szemben nagyon bizalmatlan. A fekete gólyához hasonlóan, már ha távolból meglátunk egy kétlábút, menekülünk. Nem véletlen, az élőhelyeinket szétszabdalták, emiatt állományunk összeesett. Európában csupán 15 000-en élünk. Régebben még Széchenyi Zsigmond mesélte, hogyan lehet minket az ónos eső után megfogni, majd megenni. Régebben még Kornél papája is megkóstolt minket. Ma viszont alig vagyunk, de hála a természetvédőknek, egyre többen leszünk. 20 éve még ímmel-ámmal haladtuk meg az 1000 példányt, de idén már 50%-al többen vagyunk! Ez nem semmi! Ez olyan, mint a Tescoba a 2-őt fizet, hármat kap akció! Hiába fejünkre 1.000.000 Ft védelmi pénzt írtak fel - magyarul ennyi a természetvédelmi értékünk, mivel fokozottan védettnek nyilvánítottak. De ez még kevés lett volna nagyon. Spakovszki Peti és munkatársai beszéltek a gazdákkal, hogy nekünk is kedvező termelést folytassanak. Ezen belül megvédték fészkeinket,  dürgési időszakban békén hagytak minket, télen figyeltek arra is, hogy legyen mit ennünk, és az elektromos vezetékeket is elásták apáink földjén. Területeket megvásároltak a természetvédők és ezeken megtörtént a visszagyepesítés, valamint repce ültetés és ugaron hagyás. A Körös–Maros Nemzeti Park területén található Dévaványán van egy miattunk létrehozott rezervátum is, hol a kikeltetett, majd felnevelt madarakat kiteszik a szabadba, hol hónapokig figyelemmel kísérik őket.

Köszi, túzok, komolyan mondom sok madárral találkoztam már, de ennyire kíváncsi még nem voltam egyikre sem, mint rád. Köszi!

Hoppá, de ki oson ott a fűben? Te ki vagy, ki jobban bújsz, mint az a csontváz, kit nem találtak meg még az 1842. évben történt bujócska során?

Anyádnak van harisnyája? Na, akkor engem is úgy hívnak, csak nya nélkül! Azaz haris! Alig ismernek a kívülállók, pedig a hangom elég karakteres ahhoz, hogy eláruljon. Képzeld, egyszer ezek a galád madarászok kitoltak velem. Nem szerettem volna őket megnézni, de a rafkós banda. Tatai madarászok, még Győr előtt felvették egy odavalósi hím hangját.  Majd találkoztak azzal a hóhányó Kornéllal is, és itt a Hanságban felkerestek engem. A fűtenger közepébe álltak, majd lejátszották az idegen hangját. Én meg azt hittem egy hím haris tolakodott be a területemre, és így egyre közelebb repültem hozzájuk. Így ilyen fondorlattal tudtak megfigyelni engem. Azóta sem felejtettem el nekik ezt a galádságot! Azóta is itt élek, elsősorban egyedül. Itt gyűjtöm össze a gabonát, valamint az apró gerinctelen állatkákat.

Jó kis sztori mondhatom, de ki az a kis madár, ki ott bohóckodik a mező közepén?

Ő a mezei pacsirta! Hangzott távolból, majd iderepült egy széncinegénél valamivel nagyobb madár.

Én vagyok az a madár, kinek Zsuzsanna napján meg kellett volna szólalnom. De, legalábbis a Nagy család túrázásának környékén, nem tettem. De, hogy is tettem volna, mikor itt sem voltam! Februárban kellene érkeznem, így 19-én már szólhattam is volna, de mivel rövid távú vonuló vagyok, emiatt jobban befolyásol az időjárás, mint pl. a fecskéket. Hideg volt, csúnya zord idő, nem kapkodtam el a hajtást. Odalent Dél-Európában való telelést megcsúsztattam pár nappal. De március elején már nagy volt ám a szám!

Igaz, hogy az éneklésed közben helikopterként emelkedsz a magasba?

Na igen, ezt csinálja utánam Eminem vagy a Fekete Pákó?! A földről felszállok, egyre magasabbra, magasabbra emelkedek, miközben a természetbarátok egyik kedvenc énekét fújom! Meg is állnak mellettem és hallgatnak! Hiába, sztár vagyok! Majd összehúzom magam és a gravitációra bízom magam.
De mi a fenének játszol ilyet?

Ezzel jelzem a szomszédban fészkelő pacsirtáknak, hogy ez az én revírem, területem. Apropó, azt is kevesen tudják, hogy ellentétben pl. a fecskékkel, gólyákkal, én a földön fészkelek!

Ügyes vagy haver!

Lassan indulnom kell, mert a távolban egy nádas virít, és oda még mindenképpen be kell néznem.

Húú, micsoda nyüzsi, ez már döfi! Ó, te szép fehér madár, mintha láttalak már volna valahol. Nem, nem élőben csak a képed, ami ismerős valahonnan.

Igen, igen, szól csendesen a nagy kócsag. Sokan ismernek még az emberek között is! Ha pl. csak a sáros utakon csatangolsz, akkor ott találsz a természetvédelmi táblákon, hiszen én vagyok a természetvédelem címermadara! De még a mesterkélt világban is könnyen összefuthatsz velem. Szerencsére nem a fagyasztópultok mögött, hanem a bukszádban. Az 5 forintos hátán ugyanis szintén én szerepelek. Úgyhogy, amikor küldesz egy sms-t a kereskedelmi tévék kincstárját gazdagítván, erre meg arra mókusra szavazva burkolt címen, ha csak 360 Ft egy szavazás, hát 72 nagykócsag repül át az ő zsebükbe.
De nem csak erről vagyok ám híres. Sok évtizede még a tollam számított kincsnek, emiatt testi épségünk megőrzésével kevesebben foglalkoztak. Olyannyira sikerült lecsökkenteni állományunkat, hogy külön kócsag őröket alkalmaztak a megmentésünkért. Szerencsére idővel rájöttek, hogy a kócsag tolla jobban áll nekünk, mint nekik, nem irtottak ki teljesen. Hála a természetvédőknek, ma már állományunk stabil, akiket a vizes élőhelyek felé visz az útja, összefuthat velünk.

Nem kevernek össze benneteket a gólyákkal?

Aki valamennyit ért a sült csirkén kívül a madarakhoz, azt nem. Télen ugye jóval kevesebb gólya van, így akkor, ha hozzánk hasonlót lát valaki, talán elhiszi, hogy kócsagok vagyunk. Nyáron pedig nagyobb a fényerő, akkor meg talán kiszúrják, hogy mi teljesen fehérek vagyunk, így nem. Sőt a levegőből is elég kemény a kontraszt. Aki ugyanis egy kinyújtott nyakú madarat lát, bizton tudhatja, hogy nem velünk van dolga. Mi ugyanis behúzott nyakkal szeljük át a  nagyobb távolságokat.

De, mi van a kis kócsagokkal , ott is van némi hasonlóság?

Igaz, de azért nem kell madarásznak lenni ahhoz sem, hogy valaki pláne hami gyűjtés közben megkülönböztessen minket. A kiscsávó ugyanis türelmetlen jószág. Lábával a vízben gázolva rúg bele a víz alatt menedékbe húzódott állatkákba, de mi nem vagyunk ilyen sedrék. Mi, mint szobor úgy állunk, és ha arra úszik egy” paradicsomos hering”, vagy „sprotni”, esetleg sima „olajos hal”, hát annak annyi!

Na, akkor ezek után téged távolról is kiszúrlak, mint Pistike a füstölt kolbászt a padláson.

Oda süss, ki az a barna, hosszú farkú madárcsapat, mely nádasról nádasra csilingelő hangon vonul?

Halihó, fiatalok! Milyen szépek vagytok, de kik lennétek ilyen pompás külsővel?
Mi vagyunk a Király L. Norbi féle rajongói csapat! Hi!
Ne hülyéskedjetek, a ti hangotok és az ő torka között akkora a különbség, mint Szandika és a Mona Lisa között.

Na jó, mi vagyunk a barkós cinegék. A nádas világ egyik legszebb madarai. Csapatokban járunk nyáron rovarokat, télen magokat eszünk  menet közben.

Ne etess ilyen közhelyekkel - mormolt a csuszka. Tudom, ti már emiatt is ismertek vagytok, sőt!

Na jó, holott ez már nem divat, de mi tényleg családcentrikusak vagyunk. Összetartunk éjjel-nappal, jóban-rosszban és persze Barátok közt is. Ez komoly! Ha pl. egyik társunkat eljegyzik a tudomány oltárán – magyarul behálózzák és meggyűrűzik, – akkor kapcsolattartó hangokat adunk egymásnak, és követjük őt a veszélyes ismeretlenbe is.  Ezt az értéket már kevesen veszik ennyire komolyan, de nekünk fontos a család.

Ez így van, na erre akartam kilyukadni! De ki kiabál ott a nád végén?

Fogd már be! Nem hallod, hogy interjút készítenek velünk? – szólt a cinege a nádirigónak. Jobb lesz, ha hozzá is közeledsz, mert úgy sem hagyja abba.

Kri kri kri…..

Szia rigó, mit óbégatsz itt?

Anyád, apád az neked lehet, hogy rigó, de az enyém bizony nem az? –méltatlankodik a tollas.

Csak azóta vagyok rigó, mióta a bandzsa ember annak nézett, de amúgy a poszátákhoz van közöm, közéjük tartozom. Áprilistól tizedelem itt a rovarokat, pókokat, és amint a gyerekek iskolába mennek, útilaput kötök, és itt hagyom Európát, nekem tél nem kell! Addig viszont nyomom neki öcsém kri kri kri kra kra kra.

Na, te sem lennél jó futballmérkőzés kommentátornak. Én meg denevérnek! Hogy a fenébe került elém ez a hatalmas tölgyfa. Csak a koppanást hallottam a fejemen. Hoppá, hogy már be is sötétedett! Hát ez nem jó hír! Leteszem a lantot, meg a tollat, még mielőtt összetöröm magam.

Ezzel zárom soraim. Örülök, hogy eddig kitartottatok mellettem!

Ne feledjétek! 2011. április 30-án, Kimlén, a Cvika Campingen találkozunk, és a kérdések megválaszolása, így, hogy átnéztétek a válaszokat, már könnyű lesz!

A macska kerülje el az utatokat!

Csuszka












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!