EMLŐSÖK

Vörös mókus

Európa egyik legszeretettebb emlőse a mindössze 20-30 cm hosszú, jobb esetben fél kg-ot elérő vörös mókus. A törvény által is védett bundást elsősorban többféle fa által benépesített területeken találjuk.

Különösen az Északi-középhegységekben és a Dunántúl középső részén gyakori.

A későn kelők is találkozhatnak vele, mivel nappal aktív. Átlagos territóriumát a zoológusok 7, 4-re, ha becsülik.

A mókusok ezen a területen gyűjtik be a növényi magvakat, terméseket és persze a számukra oly kedves gombát is.

Ezen túl, ha gyomra úgy kívánja, rügyeket, bimbókat is fogyaszt és alkalomadtán madártojásokat és esetleg fiókákat is zsákmányol.

A szőrmés évente egy két alkalommal 2-7 kölyköt hoz a napvilágra, 30 cm-es átmérőjű, gallyakból összerakott és mohával kibélelt fészkében.

A fiatalok 1 hónapos korukban nyitják ki szemüket és 2, 5 hónaposan intenek búcsút a szüleiknek.

Átlagban 6-7 évig élnek.

A mókuskát nem csak mi emberek, hanem más állatok is szeretik, bár kétségkívül más szempontokat figyelembe véve.

Négylábúak közül a nyuszt, a nyest és a vadmacska, róka, a tollasok közül pedig a héják és ölyvek szeretnek vele egyoldalú viszonyt kialakítani.

Ennyi ellenség ellenére is nyugodtan mondhatjuk, van jövője ennek a bájos négylábúnak hazánk erdeiben, ligeteiben.

Európai őz

Az őz Európában a legkisebb szarvasféle. Maximum 150 cm hosszú és a bak testtömege sem haladja meg a 30 kg-ot. Hazánk egész területén megtalálható. ”Fő szabályként„ a kis erdőfoltokat szereti, de szívesen beveszi magát a nádasokba, bozótosokba is. A hegyekért nem rajong, 2 400 méter fölé ritkán merészkedik.

Nyáron általában egyedül vagy kisebb családi csoportokban csatangol, de amint a falevelek hullani kezdenek, erdei területeken, 4-8 nyíltabb vidékeken akár 90 fős csapatokat is összeverbuvál.

Ami a táplálkozási szokásai illeti nem egy finnyás alkat. Akár 1 000 féle növényfaját is megkóstol, aminek legnagyobb részét a kétszikűek teszik ki, de a fás szárúakból is lakmározik rendesen.

Nem tart lukulluszi zabálásokat, sokszor eszik, de akkor keveset. Naponta 5-7 alkalommal fog neki, de utána pihenni és kérődzni tér. Az ifjú őzek, gidák április és július között születnek általában párban 1-1, 5 kg súllyal. A suta gidáit néhány hónapig szoptatja, majd áttérnek a növényi eleségre.

Átlagban 10 évig élnek, de fogságban akár közel duplájáig is. Ezt fiatal korukban a rókák próbálják megcáfolni, de kifejlett korukra csak a hiúzok és a farkasok gyűrik le.

Vörös róka

A gyermekmesékből és a természetből is közismert vörös róka gyakori lakója hazánknak. De a 80 cm hosszú és az akár 10 kg-ot is elérő ravaszdi jól érzi magát Nyugat-Európától Japánig. Nálunk szinte bárhol összefuthatunk vele az erdőktől a mezőgazdasági területeken át, a településekig. Magányos ragadozó, hajnalban egyedül indul vadászni és akkor viszont, amit talál, elfogyaszt. Kedvencei közé tartoznak a kisragadozók, a mezei pockokat szívesen tizedeli, de a tapsi füles elől sem fut el, és a madarak pl., fácán után is szívesen lopakodik. Ezek mellett elfogyassza a hüllőket és kétéltűeket is, sőt még gilisztára és nagyobb bogarakra is olykor kifeni a fogát. Az állati hami elfogyasztásán túl a növényekkel is kipótolja bendőjét, aminek következtében napi kb. fél kiló táplálékot nyel le.

Természetes ellensége elsősorban a farkasok voltak, de mióta megfogyatkoztak, nem volt ellenfele. Az elmúlt időszakban azonban az aranysakálok állománya jelentősen nőtt, ami egyben azokon a területeken a visszaszorulásához vezetett.

Gímszarvas

A Szigetköz, Eurázsia, Észak–Afrika és Észak–Amerika bennszülött faja. Az akár 2, 5 méter hosszúságú és akár 350 kg-ot is elérő emlősből tíz éves becslés szerint hazánkban 80 000 példányszám lehet. Az Alföld kivételével bármely területen találkozhatunk vele. Klasszikus élőhelye a vegyes erdők.

Nyílt területekre nem szívesen merészkedik. 2-15 tagú csordákban 500 - 1 200 hektáros területeken élnek. Éhségét magas, oldott anyagú növényi táplálékból csillapítja. A bokrok és facsemeték hajtásait fogyassza, melyet lágyszárúakból, különböző fűfélékből és magokból egészít ki. Ha mezőgazdasági területekre talál, a kultúrnövényekből is jókat lakmározik. A gímszarvas bikái nyár közepének elmúltával hízókúrába kezdenek.

Ősz beköszöntével felkeresik a nagy bőgőhelyeket, ahol nemcsak hangjukat, hanem agancsukat is használják. A tehenek elcsábítása után április, május környékén tehenenként általában egy borjú születik, melynek testtömege hét és tizenkét kiló között van, majd két éves koruktól fogva ők is ivaréretté válnak.

Természetes ellenségük kevés. Ahol a farkasok élnek, ott azok jelentenek veszélyt, máshol a kóbor kutyák riogathatják a borjakat.

Közönséges ürge

A csupán 21 cm hosszú négylábú testtömege nem éri el a 400 grammot. Élőhelye nagyban megszabja állományának számát, hiszen kizárólag rövidfüvű mezőkön érzi jól magát. Különösen szimpatikus számára a repülőterek környéke, hiszen itt állandóan rövid a fű és a csapadék elvezetéséről is gondoskodnak. A hegyek üde rétjein érzi jól magát egészen 2 200 méterig. Az ürge elsősorban nappal éli ébren töltött óráit. Éjszakára a föld alatt kiásott üregeibe merészkedik és a téli álmát is ott alussza. Ősz elejére már a felnőtt példányok, október múltával pedig a fiatalok is alszanak már. Ilyenkor testhőmérséklete egészen 5 fokig csökken. Tavaszhoz közeledve féléber állapotban egyre sűrűbb lesz, ilyenkor kábultan kóvályog a járataiban. Tavasztól újra hallhatóak jellegzetes füttyük, melyeket a vészjelzéseken túl kapcsolattartó hangként is használnak. Egy hektáron általában 150 példány figyelhető meg, de olykor ez a szám elérheti a 200-at is.

A rágcsáló elsősorban a növényi táplálékot szereti, amit magvakból és virágokból állít össze. Ezen túl rovarok és madarak tojásaiban sem botlik meg, velük is szívesen csökkenti éhségét. Az ürgék évente csupán egyszer, tavasz elején szaporodnak 3-8 példánnyal. A kicsik már nyár derekától önálló életet élnek, ha nem lesznek áldozatai valamelyik predátornak. Sokan szeretik a húsát. A parlagi sas, kerecsensólyom, kígyászölyv, barna rétihéja is szívesen köt vele egyoldalú viszonyt. Ezen túl rókák, macskák és kóbor kutyák el-elkapnak belőlük egy-egy példányt.

Mezei nyúl

A tapsifüles (szakácsok szerint tepsifüles) Európa, Közel-Kelet, valamint Közép-Ázsia kedves állata. A brit szigetekre még a régmúlt emberei, a rómaiak telepítették be, de pl. Ausztráliában, a 18. században került be. Nálunk bárhol előfordul, bár ha teheti, a mezőgazdasági területeken telepszik meg. A hatalmas erdőségeket kerüli. Nappal érzi magát elemében. Kiváló teljesítményei közé tartoznak a villámgyors lábai, mely a kb. 60 cm-es és akár 5-6 kg-os testet akár 65 km/h-ra is fel tudja gyorsítani. Mindemellett nem esik kétségbe, ha tóval vagy folyóval találja szembe magát, mert úszása is megirigyelendő. Megtelepedési aránya erősen változó. Erdős vidékeken átlagban 10 nyuszi él hektáronként, de jó kis kedvenc élőhelyein ez a mutatószám akár 50-re is felszökik. A füles vegetarianus.

Elsősorban a pázsitfüveket habzsolja, de kétszikű növényekkel is kacérkodik. Az „igazi” nyuszi egyedül él, de ha komoly hami egy kis területen burjánzik, akár csoportokat is alkot, ahol alá-fölérendeltségi viszonyok alakulnak ki. A nyúlhúst különösen a róka, vadmacska és a kóbor kutyusok szeretik. Ezen túl néha jó, ha az eget is figyeli, mert itt a barna rétihéja is keresi társaságát.

Hód

Az akár egy méter hosszúságot is elérő emlős ritka lakója hazánk élőhelyeinek. A vizes területeket szereti, hol gazdag aljnövényzet veszi őt körbe. A hód éjjeli állat, nappal csak ritkán kerül távcső elé. A hírhedt rágásaival és „favágásaival” alakítja környezetét, mely a napnak a világos időszakában is árulkodik munkásságáról az arra járó természetbarátoknak. Az európai hódok elsősorban kotorékokat építenek ki maguknak, melyek 50-80 cm átmérőjűre sikerednek. Ehhez csatlakozik még az egy métertől akár tíz métert is meghaladó járatok is. Ha azonban nincsenek meg a kotorék készítésének ideális feltételei, hát megépítik a hírhedt hódvárat is.

Mindehhez azonban rengeteg energiára van szüksége, melyet a növények elfogyasztásából fedez. Nem túl válogatós fajta. Étlapján 150 féle lágyszárú és 80 fás szárú növény szerepel. Tavasszal és nyáron főleg vízinövényekkel tömi tele a hasát, az év második felétől szokik rá a fás szárú hamira. A hódot, mint táplálékot kevés állat keresi. Vidrák és a kóbor kutyák számítanak húsára, de ahol hiúz, farkas vagy barnamedve lakik, ott szintén óvatosabban kell császkálnia.

Sün

A közkedvelt süni a településeken is előforduló emlősök közé tartozik. Ettől függetlenül a dús aljnövényzetű ritkás erdőket és cserjéket szereti. Elsősorban éjjel mozog, akkor találkozhatunk a kis szuszogó négylábúval. A sünik az évet két részre osztják. Tavasszal ébred, március végén, április elején szíve gyorsabban ver, és az akár 5 fokig is lehűlő teste is kezd bemelegedni, majd lassan eléri a 35-37 fokot, amitől aktívvá és borzasztóan éhessé válik. Hosszú kilométereket is megtesz, hogy rábukkanjon a táplálékban gazdag helyekre. Ha pedig földigiliszták, csigák és más egyéb kisállatok kerülnek elé, akkor ott komoly állománycsökkentést okoz. Ugyanez következik be, ha pl. sáskákkal találkozik, hiszen egy éjszaka alatt akár 150 grammot is felfogyaszt belőlük, melyhez fél deci víz is dukál. Így egy jóllakott és szépen, akár két kiló közelébe is tud hízni.