Kevésbé ismert gémféle a bakcsó. Holott termete alapján (60 cm) könnyen észrevennénk, életmódja azonban mégsem teszi hétköznapi madárrá. Ő ugyanis elsősorban a nappal levonulása után indul élelem után. Emiatt a délutáni séták során kicsi az esély a megpillantására. Sötétben viszont az apró halak, békák és gőték nem érzik jól magukat, ha bakcsóval találkoznak. Ő ugyanis egyoldalú viszonyt kezdeményez velük.
Barátréce
A hápi kacsák egyik kedves tagjaként tekinthetünk a barátrécére. Örömünk egyik oka, hogy hazánkban több mint 5 000 pár él. A gyakoriságuk mellé érdekességképp dukál, hogy egyik matuzsálem példányuk majdnem megélte a 18. életévét! A tőkés récénél valamivel kisebb madár színezete alapvetően eltér közismertebb rokonától. De viselkedése sem hasonlít a „vadkacsára”, hiszen ellentétben vele, gyakran merül a víz alá és gyűjti be a csőrbevalóját.
Barkós cinege
A cinegék közül az egyik legszínpompásabb legérdekesebb és talán a legimádnivalóbb, a barkós cinege. Tehetjük ezt az év bármely szakában, hiszen nem költöző madárról „beszélünk”. Meseszép tollain túl talán hangja, mi hízelgőbb számunkra, ő az egyik legkedvesebb torkú tollas a nádasok világában. A barkós cinege nem szívesen mozog magányosan. Ha teheti, csoportokban vonulva járja keresztbe-kasul a lápost és gyűjti be az apró ízeltlábúak egyedeit.
Barna rétihéja
Következzen a vizes élőhelyek csendőrje, a nádasok seriffje, a mocsarak zsandárja, a lápos vidék rendőrje, a morotvák predátora, a barna rétihéja. Ha valaki, hát ő jól érzi magát a területen. Az egyetlen nádasban költő horgas csőrűt nem nehéz összekeverni más héjákkal, de helybeli lakosok más nevet is adnak neki. Lipóton pl. kányának is hívják az idősek. A barna rétihéja azonban erről mit sem tud, de, ha tudna is, valószínű kevésbé foglalkoztatná. Ami azonban az érdeklődése középpontjában áll, a kisemlősök, apró szárnyasok, fiókák, de nem repül át egy-egy siklón, kígyón, békán sem.
Búbos vöcsök
Ha van madár, mely rászolgál a szeretetre, sőt példamutatásra, akkor az a búbos vöcsök lenne. Tollas barátunk ugyanis bővelkedik az emberek szemébe könnycseppet is csalható jelenetekben. Már udvarlási szertartása is hihetetlenül látványos. A párocska egymással szemben áll, majd a vízen körbe-körbe forog. Ettől azonban nem zokognánk, mint ahogy az amerikai, romantikus filmek végén illik, de ha már számba vesszük, hogy lebuknak a víz alá, majd onnan felcincált növényekkel ajándékozzák meg egymást…
De az igazi nagyszínpados jelenetet a fiókanevelés időszakára időzítik. A fiatal fiókákat a szülők ugyanis a hátukra veszik, és így utaztatják őket! Igazi mesebeli jelenetek okozói a búbos vöcskök!
Bütykös hattyú
Őt sem kell külön bemutatni a természetjáró emberek körében. Annyi talán néhányuknak újdonság lehet, hogy a Kárpát-medencénkben 3 féle hattyúfaj is él: kis hattyú, énekes hattyú és a fényképen is látható, valamint a Balaton partjáról is ismert bütykös hattyú. Őt is több kritika érte agresszív természete miatt és az élőhelyen tanúsított ellenséges viszonyából adódóan. Úgy gondolom, aki szeretné szépnek látni ezt a madarat, megteheti, hiszen tényleg az és ne foglalkozzon az olykor akadékoskodó és kákán is csomót kereső hozzáállással.
Dankasirály
Hazánk leggyakoribb sirálya. A balatoni kirándulástól, a szigetközi kóborlásokig bárhol találkozhatunk vele. A majdnem 40 cm nagyságú madár jellegzetes lakója vizeink környékének. A hamizás terén nem túl válogatós fajta. Cserebogarakat, apró halakat, sőt, még a dögöt is megeszi. Talajról felszedi a gilisztákat, tőlünk örömmel veszi a kenyérdarabokat.
Ezen túl a szeméttelepeken is táplálékra vadászik. Vonuló madár, a hazai állomány nagy részén, Olaszország környékén tölti a telet, mi cserébe az északról érkező példányok látványával gazdagodunk.
Fekete hattyú
Ha valakivel, hát a fekete hattyúval nem fogunk találkozni Európa természetes élőhelyein. Megemlítésének oka kizárólag a „madárkatalógus” színesítése, semmi más. Ő jó pár ezer kilométerrel odébb eső Ausztrália területén és a vele szomszédos, Tasmaniában él. Valamivel kisebb nagyságú, mint a bütykös hattyú és szárnyfesztávolsága is csak nagy nyújtózkodva érheti el a bütykösünkét. Szépnek szép madár, de hazai állománya híján további ismertetését hanyagolom.
Gólyatöcs
A nevében kissé pajzán húrokat is pengető ritkaságunk szintén megtalálható hazánk, sőt Győr-Moson-Sopron megye élővilágában. Nevét a különlegesen hosszú gólyára emlékeztető piros lábáról kapta. Ő is vonuló madár, áprilisban érkezik és szeptemberben hagy itt minket. Addig viszont a vízben gázolva csípi el a rovarokat. Gólyatöcst látni nem egyszerű feladat, hazai állományát ugyanis csak 300 pár köré becsülik. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Indiai lúd
Az indiai lúd a másik olyan faj, mellyel a Kárpát–medence természetközeli élőhelyein nem találkozhatunk, de van egy tulajdonsága, mely az összes többi madár fölé emeli! A Tibetben és Mongólia területén fészkelő szárnyas ugyanis nem kisebb feladatra vállalkozik évről-évre, mint, ami csak 1978. május 8-án, Reinhold Messnernek és Peter Habelernek sikerült. Ők ugyanis palack nélkül átrepülnek a Himalája, sőt, akár a Mount Everest felett is! Tudósok a tüdejük vizsgálatával megfejtették ennek a jelenségnek az okát és felfedték a rendkívüli alkalmazkodó képességüket, az oxigénhiányos környezetben.
Jégmadár
A hazai madárállomány egyik legszebb, legvarázslatosabb és minden idők egyik legjobban bálványozott madara, a jégmadár. Fogadó, horgászbolt, sportegyesület, kikötő, kenu és csapata, és ki tudja, hányféle ember által alkotott dolognak kölcsönözte már nevét, utalva közismertségére és mindenen túlmutató szerethetőségére. Az apró, karakteres tollas szépségével rá is szolgált erre a posztra. A 18 cm-es madárnak édesapám sem tudott ellenállni, akinek az 5 méteres horgászbotja végére csücsült. Nem akart eszközhöz nyúlni, mert annyira lenyűgözte a kismadár. Járjunk a vízparton sokat és rátalálhatunk a hazánkban vélhetően megtalálható 1 400 jégmadár egyikére.
Kárókatona
Egy madár, melyért, amíg erőmből telik mindig is ki fogok állni, hiszen kevés olyan fantasztikus lényt hordoz Földünk, mint ezt a kiváló képességekkel rendelkező madarat. Ja, kérem, hogy az elmúlt pár évtized alatt mi is rá akarjuk tenni karmunkat a sok-sok millió éve kárókatona által is használt területre, és ő nem önként és dalolva hal éhen a mi kedvünkért…. hmm.. talán mi sem tennénk ezt másképp… Annyi bizonyos, hogy halfogyasztása jelentős.
Naponta majdnem fél kiló halat megeszik, és mivel az ember ezt is sajnálja tőle, hát pálcát tör a feje felett…
Kis bukó
A kisbukó nem tartozik a közismert madarak közé, holott novembertől áprilisig nem kell különleges expedíciókat indítani felkutatására. A tőkés récénél valamivel kisebb tollas viselkedése bizalmatlan ugyan, de egy 10-es nagyítású távcsővel mindig élvezhető közelségbe szoktam kerülni hozzájuk a téli Szigetközben. A távolról is könnyen kiszúrható madárka elsősorban apró halakkal és vízi rovarokkal próbálja legyűrni az éhségét.
Mi pedig ennek csodálásával adhatunk lelki táplálékot magunknak.
Kisvöcsök
A mindössze öklömnyi madárral természetbarát sétáinkon bármikor találkozhatunk. A kedves kis 26 cm nagyságú szárnyassal azonban nem tudtam még „kezet fogni”. Amint meglátott, a víz alá bukott és szerencsés esetben csak valahol jó pár méterre láthattam újra, de mint oly sokszor, úgy kereket oldott, hogy csak a hűlt helyének látványa maradt.
A kellemes kis madár minden madármegfigyelő túra üdítő színfoltja lehet.
Küszvágó csér
A világhírű sarki csér rokona. Holott, ő nem repül annyit, mint sztár rokona, mégis van mit csodálni a dekoratív tollak mögé bújt élőlényen. Nekem az egyik kedvencem. Elnagyolt természetbarátok akár sirálynak is vélhetik, igaz pl., a dankával azonos nagyságú. De áramvonalasabb teste és fürgébb repte hamar elárulja, hogy csérrel van dolgunk. Április előtt nagyon nem is érdemes keresni őt és sajnos az első őszi szelekkel a messzi Afrikába repül. Hazai madárvilágunk egyik legcsodálatosabb képviselője, mely könnyen kedvenc madaraink sorába kerülhet.
Mandarin réce
Ha lenne Miss Univerzum, jó eséllyel pályázhatna a mandarin réce erre a címre. Kétségtelen, hogy a Földünk egyik legszebb, legdekoratívabb és legdíszesebb madara. Minden kedves madárbarátnak kívánom, hogy láthassa egyszer őt, legalább erős középkategóriás kézi távcsőből. Tényleg gyönyörű! A hajdanában még tömegesen előforduló tollas mára veszélyeztetett fajjá vált. Kínában, Kelet-Oroszországban, Japánban élő szárnyas elsősorban a vízhez közeli erdőségekben érzi jól magát. Európába betelepített fajok is kezdenek elterjeszkedni a madárcsodálók örömére.
Nagy Kócsag
Ha van madár, melyről hosszú oldalakat lehetne írni, hát az a nagy kócsag lenne. Ennek az akár 1 méter magasra is megnövő, 170 cm szárnyfesztávolsággal is rendelkező tollasnak élete az elmúlt 130 év alatt nagyon változatos volt.
A természetvédőknek az egyéb emberi tevékenységek által kihalásra ítélt fajt sikerült visszahoznia a majdnem nullából a stabil állapotig. Ezáltal vált a hazai természetvédelem címermadarává, valamint az 5 forintos fonákjának ábrájává.
Nádirigó
A nádi világ egyik legkarakteresebb énekes madara. Nevével ellentétben nem a rigók, hanem a poszáták közé soroljuk. A széncinegénél valamivel nagyobb madár áprilisban érkezik a nádasok világába és egészen szeptemberig marad. Éneke nem tartozik a klasszikus szépségek közé, de aki a vizes élőhelyek szerelmese, annak elengedhetetlen üdítő muzsika a nádirigó semmivel sem összekeverhető karakteres éneke.
Sárgalábú sirály
Sokféle sirályfaj létezik, melyek közül vitathatatlanul leggyakoribb a dankasirály. Nála azonban szárnyfesztávolságban fél méterrel is nagyobb a sárgalábú sirály, aki szintén megtalálható hazánk vizeinek környékén, de szemünk vélhetően akkor sem káprázik, ha őket a szántóföldek fölött látjuk. Itt elsősorban rovarokat, bogarakat kerget, de kisemlősökre is ráveti magát. Természetesen örömmel csípi ki a vízből az apró halak egyikét, de ezen túl még szerény mennyiségben gyümölcsöket is fogyaszt.
Szárcsa
Kezdő madarászok kedvenc madarára külön eséllyel pályázhatna. A szárcsa nem annyira ismert, mint pl. a tőkés réce,de legalább annyira aranyos. Jópofa természete és mozgalmas életvitele számtalan kellemes pillanatot okozhat a madárbarátok számára.
Szürke gém
Egy igazi egyéniség jellemzése következik e pár sorban. A szürke gém alap faja a szigetközi madárvilágnak. Nem csak egy méteres magasságával pillérként szolgált a faunában, hanem a viselkedése is igazi vizes élőhelyesdit mutat. Akár csak a horgászok, ő is mozdulatlanul áll a víztükör fölött, és ha épp arra úszik a lakomája, szigonyt mintázó csőrével átküldi áldozatát a másvilágra. A látványos madár a gémekhez méltóan, amint felemelkedik, lábait szépen vízszintesre emeli és teleszkópos nyakát összehúzza, majd így tűnik el apró ponttá zsugorodva a látóhatáron túli világba.
Tőkés réce (vadkacsa, hápi )
Ha van madár, melyet már a pár éves gyermekeim is távolról felismernek, és lelkes futkározással próbálnak becserkészni, hát az a jól ismert tőkés réce. Őt nem kell senkinek sem bemutatni. Aki már járni tud, az boldogan szalad utánuk, a felnőttek pedig etetik őket. Ha ránézünk erre a tüneményre, nem is kell megmagyarázni, hogy miért. Egyszerűen szép, bájos, kedves és bizalmas madár, rászolgál hírnevére. Bárcsak minden tollas barátunkat ekkora szeretet övezné!
Törpegém
A gémek világában ez az édes kis tünemény a következő célpontunk, mely a törpegém nevet kapta. Kétségtelen, a bölömbikának is csupán a fele alig 35 cm-ével ebben a kategóriában a liliputi besorolást kapta. A madarat azonban nem annyira nehéz megfigyelni. Lipóton is rendszeresen költ, és ott is gond nélkül távcsöveztem őt kedvemre, persze csak áprilistól szeptemberig, hiszen addig tartózkodik itt nálunk. Ebben a pár hónapban azonban a nádas apró termetű állatvilágában okoz némi csökkenést. A rovarok, kishalak, piócák nem örülnek jelenlétének, de még madárfiókát is alkalomadtán letuszkol a torkán.
Üstökös réce
A „vadkacsa” méterű madár az európai récék legszínpompásabb képviselője. Nálunk elsősorban vonulási időben csodálhatjuk meg, de néha fészkel is. Tavasszal és ősszel akár a Fertő–tó környékén, vagy épp a lipóti nádasban került távcső elé. Őfelsége nem válogat az étkezési szokások között. Ha kell, a víz alá merül, sekélyebb területeken tótágast áll, de ha a helyzet úgy kívánja, a vízfelszínről is felszedi a hamit. Azonban a táplálékát kiadó étkek területén már más a helyzet.
Vízi rovarok, apró halak és rákok ritkán vándorolnak le gyönyörű torkocskáján, ő elsősorban a növényeket tartja elegendő és keresendő tápláléknak.
Vízityúk
Igazán kedves madárhoz érkeztünk. Áprilistól októberig figyelhetjük a vízityúk életét. Nem tömeges faj, de azért rátalálni sem maratoni feladat. Ha azonban megvan, gyönyörködhetünk benne. Ő az elé táruló falatokban találja meg a szépséget, ami elég változatos számára. Megeszi az állati- és növényi eredetű táplálékot is. Nem az a válogatós fajta.
Vörös gém
Különleges méltóságteljes madárral foglalkozunk a továbbiakban. Akár a nyaktekercs a harkályok közül, úgy lóg ki a vörös gém a szürke gém és a nagykócsag mellől. A törpegémhez hasonlóan ő sem várja meg, míg befagynak a vizek, már szeptemberben melegebb helyet keres, és csak valamikor áprilisban tér újra haza. Akkor viszont minden, számára elegendő nagyságú állatra lecsap. A kishalaktól a piócákon át egészen a kisemlősökig, mindent megeszik.
